A kép a 31 éves Katherine Tew-t ábrázolja, aki 2004 decemberében egy 17 éves fiú diákját több alkalommal molesztált sms-en és telefonon. A hölgytől elvették a tanári diplomáját (nálunk ez foglalkozástól eltiltást jelenletene), hat hónapos pszichológiai kezelésre kötelezték, közösségi szolgálat ellátására (community service, azaz közérdekű munka), valamint fényképét, bűncslekményének leírását, valamint a nevét felvették a szex offender listára. További női szex offenderek képeit, és eseteit láthatjuk itt: klikk ide
Jellemző egyébként, hogy Tew-t nem ítélték szabadságvesztés büntetésre, valamint, hogy a telefonon zaklatta a diákját. Gyakori elkövetési mód egyébként még az internetes zaklatás.
A szexuális bűnelkövetők kezelési lehetőségei
Kiegészítés a szexuális bűnelkövetők témához
A témához bevezetésként gondoljuk végig magunkban a következő dolgokat:
Mi a legszebb dolog a szerelemben?
Mi a legrosszabb dolog a szerelemben?
Mindannyiunknak voltak a szerelemmel kapcsolatban kellemes és keserű élményeink, és ezek az élmények a legbensőbb titkainkat képezik, mert vagy pajzán gondolatok, vagy a szégyenhez kötődnek. Ugyanakkor az is ritkán fordul elő, hogy ezek a gondolatok akár napi szinten nem foglalkoztatnának mindet. Freudnak talán abban igaza volt, hogy ezek a dolgok a mentális térképünkön központi helyen vannak, abban azonban tévedett, hogy ezek el lennének fojtva. (Persze kérdés, hogy kognitív folyamat lehet maga az elfojtás is.)
A szex offenderek ilyen típusú gondolatai erélyesebb tabukat sértenek, vagy cselekedetté válnak, és ezeket a magatartásokat szankcionálja a társadalom.
Az első témánkhoz pedig a következőket:
Mi a legrosszabb szag?
Miért rossz arról beszélni, hogy mi a legrosszabb szag?
Szagundor
W. L. Marshall, amerikai szociálpszichológus 2006-ban publikált egy cikket a szexuális bűnelkövetők olfaktórikus averziós terápiájáról.
Az olfaktórikus averzió módszere azon alapszik, hogy a személy orrához és szájához maszkot illesztenek, és a maszkba bizonyos algoritmusok szerint oldott ammóniát eresztenek. Mindannyian emlékezhetünk az iskolás éveinkre, amikor a kémiatár megmutatta, hogy hogyan kell megszagolni az ammóniát: a kémcső fölé kell hajolni, és óvatos legyező mozdulattal az orrunk felé kell terelni a levegővel elegyedett ammóniát, ugyanis a tiszta ammónia a belégzés után rendkívül intenzív undorélményt és fájdalmat okoz. Az ammónia hiperinger a szaglószerv, azaz az olfaktórium számára, túllépi a fájdalomküszöböt, és undorreakciót vált ki a személyből.
Nem csupán ammóniaoldatot használnak erre a célra, hanem úgynevezett valerikus savat is, amelynek a bűze a záptojáséra emlékeztet.
Fallomertria
A fogvatartottat egy székre ültetik, és képeket kell néznie. A képeket meghatározott protokoll és időrend szerint vetítik, sorszámmal látják el őket, és a sorszámokat vetítési idejét számítógépen rögzítik. Ezzel párhuzamosan poligráfos vizsgálattal mérik a testi reakciókat. Ennek egy speciális eszköz is a része, ami a pénisz erekcióját méri, ez a fallometria. Az adatok elemzése után, megállapítják, hogy milyen képek hatására kerül a vizsgálati személy szexuális izgalomba.
A társadalom által elfogadott izgalmi helyzeteket megerősítik, míg a deviánsakat büntetik.
Klasszikus ingertársítás
A terápiát úgy kell elképzelni, hogy a vizsgálati személy bűncselekményéről profilt készítenek, és ennek megfelelően egy előre előkészített képcsomagból speciális képsorozatot állítanak össze, ahol a korábban bejelölt képek megjelenésekor adják a szagingert.
Önkondicionálás
Amint a fogvatartottben sikerül kiváltani az undorreakciót valódi inger nélkül is, az eljárás új fázisában lép. A tanult reflexet az előző eljárásokkal még nem oltották ki, mert azok spontán felbukkanhatnak, és ilyenkor a fogvatartott (vagy a már szabadon bocsátott személy), a testére szerelt ammóniás tartájba szagol magától. A kapott inger azonnal csökkenti a szexuális arousalt.
Maszturbációs rekondicionálás
Az averzív ingerek megerősítése mellett, a vizsgált személy jutalomalapon is kondicionálják. Arra késztetik a személyt, hogy nem deviáns képekre maszturbáljon.
Meg kell jegyezni, hogy ez az eljárás bizonyos (foucault-i, mead-i) szempontból az egyén társadalmi státuszába és a sajáttest tulajdonhoz fűződő jogaiba való durva beavatkozás. Foucault legextrémebb félelmeit is felülmúlja az ilyen kezelés. Mead tüzeskorbácsú angyalai pedig egyenesen az egyén nemi szervére sújtanak le.
Az eljárás azonban bizonyítottan hatékony.
Kognitív-behavior terápia (CBT)
Mindenkinek van mantrája, azaz egyéni gondolatsora, ami mélyen maghatározza az énjét, a szerepeit, azaz a szelfjét. Elvileg az az ember, aki a börtönben dolgozik, sokfajta mantrát írhat magának a hosszú évek során, az ilyen lehet az, hogy:
- kemény börtönőr vagyok, és megbüntetem a bűnözőket
- humánus nevelő vagyok, és segítek a fogvatartottaknak stb.
Ugyanilyen önmeghatározó mantrái vannak a szexuális bűnelkövetőknek is:
- nagyon szexik a kicsi lányok,
- az asszony csak verve jó stb.
Azonban ezek a gondolatsorok más gondolatokkal is társulnak, amik általában az elkövetők alacsony önbecsülésén alapszanak, az előbbi két példánál maradva ezek a következők lehetnek:
- csak tehetetlen, védekezésre képtelen kislánnyal tudok mit kezdeni,
- nem vagyok vonzó, úgysem tudok meghódítani egy nőt sem, ezért vagyok erőszakos stb.
Ezeket a torz gondolat-társításokat igyekszik a kognitív-behavior terápia leküzdeni, olyan módszerrel, hogy a fogvatartottak csoportos foglalkozásokon (lásd Lewin tétel!) egymást erősítik meg.
Sebészeti és kemikális kasztráció
A kóros szexuális drive csökkentése sebészeti, vagy kémiai úton is történhet, ahogy az számos országban egészen a hatvanas években zajlott.
A sebészeti kasztráció visszafordíthatatlan, és nem is hatékony, mert a mellékherék és a mellékvesekéreg aktív marad. A kémia kasztráció visszafordítható, és teljesen hatékony, mert az antiandrogén hormonkezelés valóban megszünteti a tesztoszterontermelést.
Ezek a kezelések is önkéntesek, azonban a börtönben nem képzelhető el igazi önkéntesség (pl. a szelf reprezentáció miatt), ezért a kezelés emberi jogilag elítélendő. Ugyanez a helyzet azzal az opcióval, amikor a feltételes szabadulást a kezelés igénybevételéhez kötik.
A szex offenderek kasztrációja ismételten felveti a börtönök funkciójának kérdését. Meddig mehet el egy börtönrendszer a személyek izolációja és rehabilitációja terén, és a társadalom melyik rétegét kell szolgálnia?
Sicherheitsverwahrung
Németország egyes államaiban, Ausztriában és más – jellemzően – a német kultúrkörhöz tartozó államokban az erőszakos és/vagy bűnismétlő szex offendereket szabadságelvonással járó intézkedés alá vonják a szabadságvesztés büntetés letöltése után. Ezt a jogintézmény „biztonsági őrizetnek” hívják Bajorországban és Ausztriában, és ez az intézkedés életfogytig tart, azaz a fogvatartott az ítélet letöltése után szintén a börtönben marad, csak nem elítéltként, hanem „őrizetes”-ként.
Ezekben az országokban némelyben működik a részükre külön terápia, más ilyen országokban nem. A biztonsági őrizet jogintézménye természetesen szintén kérdésessé teszi az emberi jogok érvényesülését és a börtön reintegratív funkcióját.
Szex offender nők
Donna M. Vandiver és Jeffery T. Walker 2002-es kutatása rávilágít arra a már tárgyalt jelenségre, hogy a nők egészen más jellegű bűncselekményeket követnek el, mint a férfiak, és ezért speciális kezelést is érdemelnek. (Lásd MIP-CEU kutatás).
A kutatás szerint az összes szexuális bűncselekmény közül 1-2%-ot nők követnek el. Általában első bűntényesek, és fiatalabbak, mint a férfi elkövetők. A férfiak által elkövetett szexuális jellegű bűnesetek minden fajtája előfordul a nőknél is.
A vizsgálódást az nehezíti, hogy a nők egyébként is kapcsolatba kerülnek a gyermekek testével (pl. fürdetésénél és öltöztetésnél), vagy hogy az elkövető nők általában önmaguk is áldozatok, és családon belüli erőszak elszenvedői, egyedülállóak vagy elváltak, mentálisan sérültek, drog és alkohol abúzusban élők, azaz nem nagyon érintkeznek a tágabb társadalommal. Ezért szinte biztos, hogy a nők által elkövetet szexuális bűncselekmények nagyobb hányada nem jut a hatóságok tudomására.
Az utóbbi megállapítást támasztja alá Mendel 1999-es kutatása, amely szerint a szexuális bűncselekmények áldozatainak 60%-a nőktől is elszenvedi a sérelmeket, nem csak férfiaktól.
Érdekes adat lehet, hogy a szexuális bűncselekményt elkövető nők 44%-a nem élt szexuális életet az elkövetés idején, míg ez a szám a férfiaknál csupán 11%. Ez a megállapítás ismételten figyelmeztet minket arra a tényre, hogy a férfiak szexuális drive letörő kezelése nem biztos, hogy hatékony.
A női elkövetők többsége anya volt, vagy olyan személy, aki a sértettel közvetlen kapcsolatban állt, jellemző módon, babysitter.
Az áldozatok nagy többsége 5 éven aluli gyermek, és 50%-uk lány.A női szex offenderek börtönbeli kezelése külön feladat, a korábbikban erre kitértünk (Lásd MIP-CEU kutatás).
Kiegészítés a szexuális bűnelkövetők témához
A témához bevezetésként gondoljuk végig magunkban a következő dolgokat:
Mi a legszebb dolog a szerelemben?
Mi a legrosszabb dolog a szerelemben?
Mindannyiunknak voltak a szerelemmel kapcsolatban kellemes és keserű élményeink, és ezek az élmények a legbensőbb titkainkat képezik, mert vagy pajzán gondolatok, vagy a szégyenhez kötődnek. Ugyanakkor az is ritkán fordul elő, hogy ezek a gondolatok akár napi szinten nem foglalkoztatnának mindet. Freudnak talán abban igaza volt, hogy ezek a dolgok a mentális térképünkön központi helyen vannak, abban azonban tévedett, hogy ezek el lennének fojtva. (Persze kérdés, hogy kognitív folyamat lehet maga az elfojtás is.)
A szex offenderek ilyen típusú gondolatai erélyesebb tabukat sértenek, vagy cselekedetté válnak, és ezeket a magatartásokat szankcionálja a társadalom.
Az első témánkhoz pedig a következőket:
Mi a legrosszabb szag?
Miért rossz arról beszélni, hogy mi a legrosszabb szag?
Szagundor
W. L. Marshall, amerikai szociálpszichológus 2006-ban publikált egy cikket a szexuális bűnelkövetők olfaktórikus averziós terápiájáról.
Az olfaktórikus averzió módszere azon alapszik, hogy a személy orrához és szájához maszkot illesztenek, és a maszkba bizonyos algoritmusok szerint oldott ammóniát eresztenek. Mindannyian emlékezhetünk az iskolás éveinkre, amikor a kémiatár megmutatta, hogy hogyan kell megszagolni az ammóniát: a kémcső fölé kell hajolni, és óvatos legyező mozdulattal az orrunk felé kell terelni a levegővel elegyedett ammóniát, ugyanis a tiszta ammónia a belégzés után rendkívül intenzív undorélményt és fájdalmat okoz. Az ammónia hiperinger a szaglószerv, azaz az olfaktórium számára, túllépi a fájdalomküszöböt, és undorreakciót vált ki a személyből.
Nem csupán ammóniaoldatot használnak erre a célra, hanem úgynevezett valerikus savat is, amelynek a bűze a záptojáséra emlékeztet.
Fallomertria
A fogvatartottat egy székre ültetik, és képeket kell néznie. A képeket meghatározott protokoll és időrend szerint vetítik, sorszámmal látják el őket, és a sorszámokat vetítési idejét számítógépen rögzítik. Ezzel párhuzamosan poligráfos vizsgálattal mérik a testi reakciókat. Ennek egy speciális eszköz is a része, ami a pénisz erekcióját méri, ez a fallometria. Az adatok elemzése után, megállapítják, hogy milyen képek hatására kerül a vizsgálati személy szexuális izgalomba.
A társadalom által elfogadott izgalmi helyzeteket megerősítik, míg a deviánsakat büntetik.
Klasszikus ingertársítás
A terápiát úgy kell elképzelni, hogy a vizsgálati személy bűncselekményéről profilt készítenek, és ennek megfelelően egy előre előkészített képcsomagból speciális képsorozatot állítanak össze, ahol a korábban bejelölt képek megjelenésekor adják a szagingert.
Önkondicionálás
Amint a fogvatartottben sikerül kiváltani az undorreakciót valódi inger nélkül is, az eljárás új fázisában lép. A tanult reflexet az előző eljárásokkal még nem oltották ki, mert azok spontán felbukkanhatnak, és ilyenkor a fogvatartott (vagy a már szabadon bocsátott személy), a testére szerelt ammóniás tartájba szagol magától. A kapott inger azonnal csökkenti a szexuális arousalt.
Maszturbációs rekondicionálás
Az averzív ingerek megerősítése mellett, a vizsgált személy jutalomalapon is kondicionálják. Arra késztetik a személyt, hogy nem deviáns képekre maszturbáljon.
Meg kell jegyezni, hogy ez az eljárás bizonyos (foucault-i, mead-i) szempontból az egyén társadalmi státuszába és a sajáttest tulajdonhoz fűződő jogaiba való durva beavatkozás. Foucault legextrémebb félelmeit is felülmúlja az ilyen kezelés. Mead tüzeskorbácsú angyalai pedig egyenesen az egyén nemi szervére sújtanak le.
Az eljárás azonban bizonyítottan hatékony.
Kognitív-behavior terápia (CBT)
Mindenkinek van mantrája, azaz egyéni gondolatsora, ami mélyen maghatározza az énjét, a szerepeit, azaz a szelfjét. Elvileg az az ember, aki a börtönben dolgozik, sokfajta mantrát írhat magának a hosszú évek során, az ilyen lehet az, hogy:
- kemény börtönőr vagyok, és megbüntetem a bűnözőket
- humánus nevelő vagyok, és segítek a fogvatartottaknak stb.
Ugyanilyen önmeghatározó mantrái vannak a szexuális bűnelkövetőknek is:
- nagyon szexik a kicsi lányok,
- az asszony csak verve jó stb.
Azonban ezek a gondolatsorok más gondolatokkal is társulnak, amik általában az elkövetők alacsony önbecsülésén alapszanak, az előbbi két példánál maradva ezek a következők lehetnek:
- csak tehetetlen, védekezésre képtelen kislánnyal tudok mit kezdeni,
- nem vagyok vonzó, úgysem tudok meghódítani egy nőt sem, ezért vagyok erőszakos stb.
Ezeket a torz gondolat-társításokat igyekszik a kognitív-behavior terápia leküzdeni, olyan módszerrel, hogy a fogvatartottak csoportos foglalkozásokon (lásd Lewin tétel!) egymást erősítik meg.
Sebészeti és kemikális kasztráció
A kóros szexuális drive csökkentése sebészeti, vagy kémiai úton is történhet, ahogy az számos országban egészen a hatvanas években zajlott.
A sebészeti kasztráció visszafordíthatatlan, és nem is hatékony, mert a mellékherék és a mellékvesekéreg aktív marad. A kémia kasztráció visszafordítható, és teljesen hatékony, mert az antiandrogén hormonkezelés valóban megszünteti a tesztoszterontermelést.
Ezek a kezelések is önkéntesek, azonban a börtönben nem képzelhető el igazi önkéntesség (pl. a szelf reprezentáció miatt), ezért a kezelés emberi jogilag elítélendő. Ugyanez a helyzet azzal az opcióval, amikor a feltételes szabadulást a kezelés igénybevételéhez kötik.
A szex offenderek kasztrációja ismételten felveti a börtönök funkciójának kérdését. Meddig mehet el egy börtönrendszer a személyek izolációja és rehabilitációja terén, és a társadalom melyik rétegét kell szolgálnia?
Sicherheitsverwahrung
Németország egyes államaiban, Ausztriában és más – jellemzően – a német kultúrkörhöz tartozó államokban az erőszakos és/vagy bűnismétlő szex offendereket szabadságelvonással járó intézkedés alá vonják a szabadságvesztés büntetés letöltése után. Ezt a jogintézmény „biztonsági őrizetnek” hívják Bajorországban és Ausztriában, és ez az intézkedés életfogytig tart, azaz a fogvatartott az ítélet letöltése után szintén a börtönben marad, csak nem elítéltként, hanem „őrizetes”-ként.
Ezekben az országokban némelyben működik a részükre külön terápia, más ilyen országokban nem. A biztonsági őrizet jogintézménye természetesen szintén kérdésessé teszi az emberi jogok érvényesülését és a börtön reintegratív funkcióját.
Szex offender nők
Donna M. Vandiver és Jeffery T. Walker 2002-es kutatása rávilágít arra a már tárgyalt jelenségre, hogy a nők egészen más jellegű bűncselekményeket követnek el, mint a férfiak, és ezért speciális kezelést is érdemelnek. (Lásd MIP-CEU kutatás).
A kutatás szerint az összes szexuális bűncselekmény közül 1-2%-ot nők követnek el. Általában első bűntényesek, és fiatalabbak, mint a férfi elkövetők. A férfiak által elkövetett szexuális jellegű bűnesetek minden fajtája előfordul a nőknél is.
A vizsgálódást az nehezíti, hogy a nők egyébként is kapcsolatba kerülnek a gyermekek testével (pl. fürdetésénél és öltöztetésnél), vagy hogy az elkövető nők általában önmaguk is áldozatok, és családon belüli erőszak elszenvedői, egyedülállóak vagy elváltak, mentálisan sérültek, drog és alkohol abúzusban élők, azaz nem nagyon érintkeznek a tágabb társadalommal. Ezért szinte biztos, hogy a nők által elkövetet szexuális bűncselekmények nagyobb hányada nem jut a hatóságok tudomására.
Az utóbbi megállapítást támasztja alá Mendel 1999-es kutatása, amely szerint a szexuális bűncselekmények áldozatainak 60%-a nőktől is elszenvedi a sérelmeket, nem csak férfiaktól.
Érdekes adat lehet, hogy a szexuális bűncselekményt elkövető nők 44%-a nem élt szexuális életet az elkövetés idején, míg ez a szám a férfiaknál csupán 11%. Ez a megállapítás ismételten figyelmeztet minket arra a tényre, hogy a férfiak szexuális drive letörő kezelése nem biztos, hogy hatékony.
A női elkövetők többsége anya volt, vagy olyan személy, aki a sértettel közvetlen kapcsolatban állt, jellemző módon, babysitter.
Az áldozatok nagy többsége 5 éven aluli gyermek, és 50%-uk lány.A női szex offenderek börtönbeli kezelése külön feladat, a korábbikban erre kitértünk (Lásd MIP-CEU kutatás).
