bv pszichologia 6

A Stanfordi Börtönkísérlet

2008-01-27T12:13:00.000-08:00

2008. május 16-án Philip Zimbardo szerepelt a német Pro 7 Gelileo Mystery című televízió műsorában, ahol azt mondta, hogy az ember személyisége bizonyos helyzetekben megváltozik. Ezekben a szituációkban a gonoszságot elkövető személyek az áldozataikat nem embernek, hanem akár "csótányoknak" is tarthatják. A német nyelvű tévéműsorban részletesen megismételték a Milgram kísérletet, bár néhány lényeges elemen módosítottak. Aiman Abdallah műsorvezető showjában nem mutatott jól Zimbardo prsofesszor, ennek ellenére a Stanfordi börtönkísérletről egészen illusztratív anyagot állítottak össze.

A műsor rövid összefoglalója letölthető a Pro 7 oldaláról innen: letölt.

A műsorban egy fiatal ápolónő "Dr. Schütz" pszichológus parancsának ellenállt, és azt mondta, hogy "Ön bizonyára rossz vizsgálati személyt választott ki, de nekem megvan a magam választásom". Ez azután hangzott el, hogy az ápolónő nem volt hajlandó több áramütést adni a milgrami kísérlet színészének, és "Dr. Schütz" azt mondta neki, hogy folytatnia kell a kísérletet, mert nincs másik választása. Aiman Abdallah szerint a fiatal ápolónő képes volt leküzdeni magában a gonoszt, és nem engedelmeskedett az autoritásnak.

Milgram kísérlete valójában a Stanfordi börtönkísérlet előtt zajlott Amerikában, de az eredmények, úgy látszik, fél évszázad óta változatlanok: egyes emberek képesek elmenni a végletekig. A 2008-as német szimulációban egy 21 éves, tanárnak készülő diák egymás után négyszer is kiadta a 450 voltos áramütést a beépített személynek.

Zimbardo kísérlete 1971-ben eredetileg is arra keresett választ, hogy ez miért lehetséges.

A Portsmouth Naval Prison épületét az Alcatraz alapján tervezték. 1908 és 1974 között börtönként működött. A legnagyobb létszám 3088 fő volt. Itt tartották fogva a német tengeralattjárók tisztjeit és tiszthelyetteseit. Gyakorlatilag ugyanilyen funkciójú börtön Abu Ghraib is Irakban.

Stanfordi Börtönkísérlet

A vizsgálat háttere

A Philip Zimbardo által 1971-ben levezetett, és 1973-ban publikált kísérletet az USA haditengerészete indítványozta és támogatta anyagilag. A hadsereg által fenntartott börtönökben az őrök rendkívül kegyetlenek voltak, sanyargatták a rabokat, és gyakran oda vezetett, hogy a fogvatartottak olyan mértékben lerombolták ezeket a börtönöket, hogy majdnem használhatatlanná váltak.

Goffman nyomán tudjuk, hogy az akkori elméletek szerint az őri mentalitást a dolgozók magukkal hozták, azt feltételezték az őrökkel eleve valamilyen súlyos probléma van, nem tudnak mit kezdeni az elfojtott agresszív tendenciáikkal. Goffman, hírhedt könyve, az Asylums fényt tárt arra, hogy a totális intézmény maga teszi a fogvatartottakat roncsokká. Goffman ezt mortifikációnak nevezte. Egyébként az őr kísérletét is a hadsereg finanszírozta, de a tanulmány nem sokat árult el a börtönökről és az őrökről. Más szociológusok és pszichológusok (Clemmer, Sykes és Schrag) a fogvatartottak mentalitása a külvilágból érkezik vagy a börtön szervezeti célja ellen irányul.

Az import modell szerint a rabok a külvilágból hozzák be a bűnözői normákat.
A depriváció modell szerint a rabok a megfosztásokat kompenzálják.

Zimbardo tanítása szerint mindkét modell diszpozícionális, azaz a személyiségjegyekben látja a börtönbeli agresszió okát. Egyik modell sem szituációs, azaz egyik sem mondja ki azt, hogy az agresszió oka a speciális helyzet. (Persze a funkcionista deprivációs modell – közelebb áll a stanfordi eredményekhez.)

Zimbardo arra gondolt, hogy a börtönt a szituációs attribúciókkal lehet a legjobban megmagyarázni, azaz mindennek az oka a börtönhelyzet. Társas közegben az emberek szerepeket játszanak, elvárásoknak engedelmeskednek, és a börtön alapvetően erőszakos és zárt közeg is.

A társas érintkezés szabályai megteremtik az identitás mintázatát, és mindez az információ feldolgozó mechanizmuson keresztül folyik.

A kísérlet célja

Zimbardo nagyon óvatosan fogalmazott: a kísérlet célja annak a vizsgálata volt, hogy milyen hatással van az az emberekre, ha őr- vagy rabszerepeket szánnak nekik. Tehát nem vizsgálta a kísérlet, hogy a börtön maga hogyan működik, nem vizsgálta, hogy hogyan vezethető, nem tért ki arra, hogy ki a jó börtönőr, ki a rossz, sőt igyekezett minden előjeltől megszabadulni.

A kísérlet menete és módszere

A vizsgálatban a független változó az volt, hogy a személyek milyen szerepet kapnak (őrt vagy rabot). A függő változó pedig az volt, hogy hogyan viselkednek. A kísérlet helyszíne egy mesterségesen kialakított börtön volt. A résztvevőkről hangfelvétel, video felvétel és fényképek készültek.

A „börtönélet” tanulmányozására a helyi lapban egy hirdetést adtak fel, és azt ígérték, hogy a résztvevők napi 15 dollárt kapnak.

Körülbelül százan jelentkeztek, 75-en töltötték ki a teszteket, és végül 24 személyt válogattak ki. A legfontosabb az volt, hogy a személyek mentesek legyenek mindenfajta antiszociális zavartól. A résztvevők korábbról nem ismerték egymást.

Három nagyon kicsi zárkát (kb. 12 nm) alakítottak ki az egyetem pincéjében, mindegyikben három, teljesen egymáshoz tolt ágy volt. A folyosón volt egy elkülönítő helyiség is, kb. 1 nm-es.

További helyiségekben laktak az őrök és a főfelügyelő, akit Zimbardo alakított.

Egy kisebb helyiség szimulálta a börtönudvart.

A résztvevőkkel szerződést írattak alá, amelyben hozzájárultak bizonyos jogaik felfüggesztéséhez. (Ez ma nem lenne lehetséges.) A résztvevőknek nem semmilyen iránymutatást nem adtak arról, hogy hogyan kell viselkedniük.

Az őröknek orientációs foglalkozást tartottak, ami nagyon részletes volt, és egy fontos kikötést tartalmazott: nem lehet fizikai büntetést vagy erőszakot alkalmazni.

Az őrök azt hitték, hogy a rabok viselkedését figyelik meg. Ez tipikusnak mondható szociálpszichológiai „fedőtörténet”.

A rabokat és az őröket is egyenruhával látták el, hogy erősítsék a csoporttudatot. Az őrök egy hosszú, botszerű pálcát és napszemüveget kaptak, hogy minél inkább elkerülhessék a közeli kapcsolatot a rabokkal.

A rabokat túl nagy ruhákkal szerelték fel, hogy ne tudjanak rendesen mozogni, nem kaptak alsóneműt, és a fejükön harisnyát kellett hordaniuk (emaszkulanizáció). A ruhán feltüntették az azonosító számukat is (deindividuáció). A rabokat felkészületlenül érte a letartóztatás, a rendőrségi fogdán ujjlenyomatot vettek tőlük, és fényképeket készítettek róluk. Azt sem mondták meg nekik, hogy ez az eljárás már a kísérlet része. A rabokat a cellákba rakták, és arra utasították, hogy legyenek csendben. A raboknak az őröket csak úgy lehetett megszólítani, hogy „felügyelő úr” (ezt a mondatok végére kellett tenni, angolszász szokás szerint: yes, sir!)

A befogadáskor a rabokat meztelenre vetkőztették és egy sprével fertőtlenítették. Ezek után meg kellett tanulniuk a szabályokat, és csak a számuk szerint szólították őket. A rabok a bokájukon egy azonosító láncot viseltek. A mellékhelyiségeket felügyelet kíséretében látogathatták csak meg, napi három alkalommal (ez ma egy börtönben is elképzelhetetlen, azonban nagyon hasonlít a kábítószer-szűrésre és a doppingellenőrzéskre…). Egy héten két alkalommal fogadhattak látogatót (ez meg jóval puhább szabály, mint a börtönökben), és mozit is nézhettek. Egy napon három alkalommal volt létszámellenőrzés.

Eredmények

A pszichológiai tesztek által normálisnak minősített diákok engedelmeskedtek a szerepeknek, megváltozott a szelfjük, hittek a beosztásukban. A kísérletet 14 naposra tervezték, de hat nap múlva abba kellett hagyni, mert a résztvevők patológikus reakciókat mutattak. Öt rabot még a hatnapos időtartam előtt el kellett bocsátani a szimulált börtönből.

A szimulált börtönben elhatalmasodtak a negatív érzelmek. A légkör ellenségessé, embertelenné, megalázóvá vált. A börtönt az őrök és a rabok is internalizálták, hinni kezdtek abban, hogy valóban egy börtönben vannak. Olyan magatartást tanúsítottak, amelyek az előzetesen felvett pszichológiai tesztek eredménye szerint a személyiségükben nem szerepeltek, azaz idegenek lettek volna. Ezeket az interakciókat nem minősíthetjük parancsnak.

Annak ellenére, hogy a kísérlet vezetője megtiltotta a fizikai erőszakot, nagyon gyakori volt a szimulált börtönben az agresszív viselkedés. A rabok sírtak, tomboltak vagy kétségbe estek. Az őrök gonoszkodtak, kijátszották a rabokat egymás ellen, megosztották őket, kollektív büntetést alkalmaztak, élvezték az ellenőrzést és a hatalom gyakorlását – Zimbardo ezt patologikus hatalomnak nevezte.

A rabok fele megalázkodott, betört, míg az őrök rendkívül kreatív módszereket találtak ki a rabok megalázására.

Magyarázat

Zimbardo tanulmánya megmutatja, hogy mekkora hatása van a szerepeknek a személyiségre, és Goffmanhoz hasonlóan a szelfet a szerepek összességeként tárja elénk. A szerepeknek hatalmas hatása van a viselkedésre, nagyobb, mint a pszichológiai tesztekkel mérhető személyiségtulajdonságoknak. A résztevők szerepet játszottak, azonban nem sugalmazták nekik, hogy agresszívnak vagy depresszívnak kell lenniük. A szerepbe mégiscsak magukat adták bele. Megmutatták, hogy a kísérletvezetők elvárásainak hogyan tudnak megfelelni, azaz reprezentálták a szelfjüket.

A hatalom minden aspektusa fellelhető a börtönben, és élesen megmutatta a kísérlet is, hogy melyek ezek:
- az élettevékenységek ellenőrzése
- a teljesítmény minősítése
- a hatalom élvezete
- a jogok jutalmakká váltak, és minden jutalmat eltöröltek

Az első három ismérv nagyon emlékeztet G. H. Mead szimbolikus interakcionizmus elméletére, annak kísérleti bizonyítéka.

Az orientáció teljes mértékű elvesztése (deterioráció) a patologikus rabszerep, ahogy azt Zimbardo elnevezte. (Gondoljunk itt a hazánkban eluralkodó Rivotril problémára: a rabok önként választják a valósától való menekülést.) Ez a szerep megtiltja a rabnak, hogy szolidarizáljon a társával. Egy alkalommal az egyik fogvatartott kijöhetett volna az elkülönítésből, ha a többi rab vállalta volna, hogy aznap éjjel matrac és lepedő nélkül alszanak, de nem vállalta senki. A rabok fele úgy reagált, hogy betegségi tüneteket produkált és teljes mértékben passzívvá vált.

Zimbardo szerint három kiváltó oka van a patologikus rabszerepnek:

1. - a személyiség indentitásának elvesztése (pl.: nagyon nehéz olyan emberek között élni, akikről nagyon keveset tudunk, és ez az együttélés intenzívebb lehet egy párkapcsolatnál)
2. – a fogvatartói önkényes kontroll tanult tehetetlenséget vált ki. Az őrök a szabályokat úgy értelmezik, hogy a reakciók mindkét részéről kiszámíthatatlanná válnak, és bejósolhatatlanok lesznek.
3. – függőség és emaszkuláció: ez tulajdonképpen a hospitalizációs és az inkapacitációs börtönártalmakat jelenti. Az utólagos interjúk során a rabok úgy emlékeztek vissza, hogy az őrök magasabbak voltak náluk. Ez nem felelt meg a valóságnak. Ezt a jelenséget félreészlelt különbségnek, azaz attribúciós hibának nevezzük.

A kísérlet menetének és módszerének értékelése

A kísérlet etikai gondokat vet fel, mint arra már kitértünk, manapság ezt a vizsgálatot nem lehetne elvégezni, azonban a médiában felbukkanó valóságshow-k a kísérleti settinghez meglepően hasonlóak, és a szimulált börtönt is eljátszották a tévé szeme előtt egy BBC műsor keretében, valamint Lengyelországban is. Jogi szempontból kétes a résztvevők jogainak korlátozása. Még az US Navy sem várt ilyen extrém eredményeket, és az egyetem szakemberei sem számítottak erre. A kísérlet vezetői nem találtak más módszert a börtön modellezésére. Az esemény után az US Navy nem törekedett arra, hogy a börtöneiben uralkodó körülményeket megváltoztassa.

A vizsgálatban résztvevő személyek nem reprezentálták a népességet. A 24 résztvevő átlagéletkora alig volt húsz év, és közülük csupán egy személy volt ázsiai származású, egyébként mindenki fehér egyetemi hallgató volt.

A kísérlet nem volt képes teljes mértékben szimulálni a börtönt. A börtönnek még számos olyan negatív aspektusa, amelyeket a kísérlet nem modellezett:
- homoszexuális erőszak
- rasszizmus
- verések
- halálos fenyegetések
- kábítószer-probléma

A résztvevők között zajló rögzített beszélgetésekből kiderül, hogy a beszélgetések 90%-a a börtön körülményeiről szólt. Az őröké is. Ebből két tanulság vonható le:
1. A kísérlettel egy időben zajló nagyobb börtönlázadásoknak is az volt az oka, hogy silányak a börtönkörülmények, nincsenek programok. A jelenség tehát társadalmi vetületű, mintsem társas.
2. Az emberek úgy gondolták, hogy gondos építészeti eljárással minden börtönbeli agresszió megszüntethető. A kilencvenes években ennek a hipotézisnek számos konferenciát szenteltek, és itt bukkan fel a PPP börtönök létesítésének egyik gyökere.

Személyes információkat tehát nem osztottak meg egymással a résztvevők. A vizsgálatban rab szerepet játszó diákok később is a nyilvántartási számukkal mutatkoztak be annak a lelkésznek és ügyvédnek, aki velük foglalkozott.

A kísérlet erőssége, hogy egy bizonyos fokban a börtönre hasonlító környezetben mérte a kontroll erejét, és bizonyítékkal szolgált a társas közeg alapvető befolyásoló voltára. Mindemellett a kísérletet rögzítették.

A kísérlet utóélete

Erich Fromm az egyik legdurvább emberi jogi visszaélésnek minősítette a kísérletet, azonban ő inkább neonalatikus volt, de ennek az lett az eredménye, hogy Zimbardo tanait nem veszik komolyan a szociálpszichológia elméleti művelői.

Meg kell említeni a Kísérlet című filmet, amit Oliver Hirschbiegel készített 2001-ben. A film művészeti értékeit nem minősítjük, azonban az alkotás szociálpszichológiai és börtönügyi szempontból jelentős hibákat vét, torzít és hamis.

2004-ben az Abu Ghraib Börtönben történt visszaélések, kínzások és gyilkosságok ügyén Zimbardo sokat publikált, sőt a hadsereg ismét vizsgálatra kérte fel. Tanulmányt írt a gonosszá válásról, és a következő „taktikákat” említi (hogyan lehet az embereket gonosszá tenni):
1 - ideológia, fedősztori
2 - szerződéses kötelezettség
3 - értelmes szerepek
4 - az alapszabályok elmagyarázása, majd az önkény engedélyezése
5 - a helyzet szemantikai manipulációja (ahogy azt a Milgram kísérletben láttuk)
6 - a felelősség megvonása, megosztása (szintén Milgram)
7 – jelentéktelen első lépés (Milgram)
8 - fokozatosság
9 - a jogosság illúziója
10 - a kilépési költség nagy (pl. a börtönőr szállón lakik, és el kell költöznie, ha leszerel)

Szinte az összes taktika már szerepelt a Milgram kísérletben.

2007 április 16-án Seung-Hui Cho a Virginia Tech egyetemen 32 embert lőtt le. Az okok nagyon hasonlóak, mint a kísérletben.

Tansegédlet, és letölthető ppt:

Stanfordi Börtönkísérlet

Publish at Scribd or explore others: Academic Work prison fliegauf gergely

Általános fogvatartotti pszichés tünetek: A pszichoorganikus szindróma (POS, MCD, ADHD)

2008-01-21T07:18:00.000-08:00

Ezen a börtönrajzon egy rettegő és dühös arcot látunk. A vonalvezetés a körvonalak mentán határozott és könnyed, a részletekben pedig bizonytalan. A fogvatartott fő érdeklődési témája önmaga, idealisztikus énjét próbálja ábrázolni. Minden bizonnyal hatottak rá a divatos zenei irányzatok (pl. Marylin Manson). Ha a börtönre gondolunk: mit jelenthet a kétségbeesés tükröződése a rajzon? Vajon miért van tátva a száj? Mire irányul az arc tekintete?

Általános fogvatartotti pszichés tünetek: A pszichoorganikus szindróma (POS, MCD, ADHD)

Mint a korábbi tanulmányiak során említettük, a fogvatartottak között magas a mentális deficittel élők aránya. Ezt a jelenséges egyrészt az értelmi fogyatékosság fedi le, másrészt a minimális celebrális diszfunkció (csekély agyi működési zavar, MCD), amit a hivatalos diagnosztikus rendszerek ADHD-nak (attention-deficit hyperactivity disorder; figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar).

Tanulmányaik szempontjából a tünetcsoportot az alábbiak szerint fogjuk megvizsgálni:
- okok
- tünetek
- következmény
- tanácsok
- kérdések
- börtönvonatkozások

1. Okok

- öröklés: a hajlamot a tünetcsoporthoz örökölni lehet, de ezek leginkább szociálpszichológai okok
- prenatális: születés előtti okok, ezek nem valószínűek
- perinatális: születés közbeni okok, nagyon valószínűek: az anyában felhalmozódó anyagok: drogok, gyógyszerek, fogós szülés (régebben), oxigénhiány, stressz
- posztnatális: táplálkozási zavarok, vitaminhiány, alultápláltság, szenvedélyszerek stb.

2. Tünetek

- koncentrációhiány: a gyerek csak arra figyel, ami érdekli, különben képtelen figyelni
- ingadozó teljesítmény: délelőtt és délután óriási különbségek mutatkoznak a teljesítményben
- hiperaktivitás: észlelészavar, motoros izgatottság, taktilis érzékenység
- motoros debilitás: a gyerek nem nyugszik meg, kinyújtja a nyelvét
- gyenge grafomotorika: ez a börtönben az illiteráció előzménye lehet
- optikus információk rossz kiértékelése: lassú, kapkodó
- emocionális labilitás: hirtelen dühkitörés, örömmámor, fogvatartottakon (25 év alatt) nagyon gyakran tapasztalható jelenség
- a szociális ösztön hiánya: a metakommunikáció rossz észlelése, kifejezett reptiliánus reflexek
- elhúzódó pszichés érés: felületes kapcsolata van az anyával, a myelinizáció késik, nincs igazi partnere a gyereknek, a játékban nem érti a szabályokat
- szeriális gyengeség: a számokat, napokat, a hónapokat nehezen jegyzi meg, 1-2 másodpercig képes megjegyezni a dolgokat

3. Következmény

- önértékelési zavar: érzi a szeretetmegvonást, folyton bizonyítani akar, kielégíthetetlen, mindent azonnal szeretne megkapni
- pszeudodebilitás: bohóckodás, butaságok, leplezések (úgy tesz, mintha hülye lenne, megjátssza magát: nagyon hasonlít a börtönbeli szelf reprezentációhoz)
- másodlagos neurózis: vegetatív tünetek: körömrágás, ágybavizelés
- pszichoszomatikus tünetek
- humanisztikus neveléssel nem eredményt elérni: ez nagyon fontos, hiszen úgy tűnik, hogy ezekre a gyerekekre nem hat az emberséges bánásmód (a megoldás a kognitív terápia és a folyamatos aktivitás lehet)

4. Tanácsok (terápiás lehetőségek)

- az autoritással könnyen határt lehet szabni
- logopédus segítségét kell igénybe venni írási és olvasási nehézségek esetén
- fizikoterápia, pszichomotorikus kezelés: szoktat a saját testhez
- zene, ritmus: a gyerek érzi a saját testét
- grafomotoros tréning: finommozgás javítás
- gyógyszerek: a lelassult idegi folyamatokat serkentő gyógyszerek
- pszichoterápia: csak a kamaszkorban ajánlott

5. Kérdések

- lehetséges, hogy az MCD a követelmények növekedése miatt keletkezett
- a gyerekek a teljesítménykényszer miatt túl vannak terhelve, ez a jelenség terület és idő szerint korrelál az MCD-vel
- a figyelmi képességük kiváló, erre kell alapozni

6. börtönvonatkozások

- nem lehet a bűnözői életutat társadalmi és társas okok nélkül vizsgálni, rendszerszemlélet szükséges itt is;
- a gyermekeknél még hatékony autoriter nevelési attitűd a fogvatartottnál már nem alkalmazható, mert a börtön agresszív közeg, és értelemszerű az ellenállás, továbbá a gengesedés miatt fizikai erődeostrációkra van szükség;
- logopédusi kezelés hiánya felfedezhető a börtönben, ahol a népesség nagy arányban funkcionális analfabéta
- a börtönbeli nyugtatószer-visszaélés (Rivotril-probléma) csak súlyosbítja a helyzetet, mert mint láttuk, az MCD-s tünetekre leginkább a serkentőszerek hatnak pozitívan, és nem a nyugtatószerek, mint a benzodiazepinek- a pszichoterápia kifejezetten fontos a fiatalkorú fogvatartottaknál

A szexuális bűnelkövetők kezelése

2007-12-04T06:56:00.000-08:00

A kép a 31 éves Katherine Tew-t ábrázolja, aki 2004 decemberében egy 17 éves fiú diákját több alkalommal molesztált sms-en és telefonon. A hölgytől elvették a tanári diplomáját (nálunk ez foglalkozástól eltiltást jelenletene), hat hónapos pszichológiai kezelésre kötelezték, közösségi szolgálat ellátására (community service, azaz közérdekű munka), valamint fényképét, bűncslekményének leírását, valamint a nevét felvették a szex offender listára. További női szex offenderek képeit, és eseteit láthatjuk itt: klikk ide

Jellemző egyébként, hogy Tew-t nem ítélték szabadságvesztés büntetésre, valamint, hogy a telefonon zaklatta a diákját. Gyakori elkövetési mód egyébként még az internetes zaklatás.

A szexuális bűnelkövetők kezelési lehetőségei

Kiegészítés a szexuális bűnelkövetők témához

A témához bevezetésként gondoljuk végig magunkban a következő dolgokat:
Mi a legszebb dolog a szerelemben?
Mi a legrosszabb dolog a szerelemben?
Mindannyiunknak voltak a szerelemmel kapcsolatban kellemes és keserű élményeink, és ezek az élmények a legbensőbb titkainkat képezik, mert vagy pajzán gondolatok, vagy a szégyenhez kötődnek. Ugyanakkor az is ritkán fordul elő, hogy ezek a gondolatok akár napi szinten nem foglalkoztatnának mindet. Freudnak talán abban igaza volt, hogy ezek a dolgok a mentális térképünkön központi helyen vannak, abban azonban tévedett, hogy ezek el lennének fojtva. (Persze kérdés, hogy kognitív folyamat lehet maga az elfojtás is.)
A szex offenderek ilyen típusú gondolatai erélyesebb tabukat sértenek, vagy cselekedetté válnak, és ezeket a magatartásokat szankcionálja a társadalom.

Az első témánkhoz pedig a következőket:
Mi a legrosszabb szag?
Miért rossz arról beszélni, hogy mi a legrosszabb szag?

Szagundor

W. L. Marshall, amerikai szociálpszichológus 2006-ban publikált egy cikket a szexuális bűnelkövetők olfaktórikus averziós terápiájáról.
Az olfaktórikus averzió módszere azon alapszik, hogy a személy orrához és szájához maszkot illesztenek, és a maszkba bizonyos algoritmusok szerint oldott ammóniát eresztenek. Mindannyian emlékezhetünk az iskolás éveinkre, amikor a kémiatár megmutatta, hogy hogyan kell megszagolni az ammóniát: a kémcső fölé kell hajolni, és óvatos legyező mozdulattal az orrunk felé kell terelni a levegővel elegyedett ammóniát, ugyanis a tiszta ammónia a belégzés után rendkívül intenzív undorélményt és fájdalmat okoz. Az ammónia hiperinger a szaglószerv, azaz az olfaktórium számára, túllépi a fájdalomküszöböt, és undorreakciót vált ki a személyből.
Nem csupán ammóniaoldatot használnak erre a célra, hanem úgynevezett valerikus savat is, amelynek a bűze a záptojáséra emlékeztet.

Fallomertria

A fogvatartottat egy székre ültetik, és képeket kell néznie. A képeket meghatározott protokoll és időrend szerint vetítik, sorszámmal látják el őket, és a sorszámokat vetítési idejét számítógépen rögzítik. Ezzel párhuzamosan poligráfos vizsgálattal mérik a testi reakciókat. Ennek egy speciális eszköz is a része, ami a pénisz erekcióját méri, ez a fallometria. Az adatok elemzése után, megállapítják, hogy milyen képek hatására kerül a vizsgálati személy szexuális izgalomba.
A társadalom által elfogadott izgalmi helyzeteket megerősítik, míg a deviánsakat büntetik.

Klasszikus ingertársítás

A terápiát úgy kell elképzelni, hogy a vizsgálati személy bűncselekményéről profilt készítenek, és ennek megfelelően egy előre előkészített képcsomagból speciális képsorozatot állítanak össze, ahol a korábban bejelölt képek megjelenésekor adják a szagingert.

Önkondicionálás

Amint a fogvatartottben sikerül kiváltani az undorreakciót valódi inger nélkül is, az eljárás új fázisában lép. A tanult reflexet az előző eljárásokkal még nem oltották ki, mert azok spontán felbukkanhatnak, és ilyenkor a fogvatartott (vagy a már szabadon bocsátott személy), a testére szerelt ammóniás tartájba szagol magától. A kapott inger azonnal csökkenti a szexuális arousalt.

Maszturbációs rekondicionálás

Az averzív ingerek megerősítése mellett, a vizsgált személy jutalomalapon is kondicionálják. Arra késztetik a személyt, hogy nem deviáns képekre maszturbáljon.

Meg kell jegyezni, hogy ez az eljárás bizonyos (foucault-i, mead-i) szempontból az egyén társadalmi státuszába és a sajáttest tulajdonhoz fűződő jogaiba való durva beavatkozás. Foucault legextrémebb félelmeit is felülmúlja az ilyen kezelés. Mead tüzeskorbácsú angyalai pedig egyenesen az egyén nemi szervére sújtanak le.

Az eljárás azonban bizonyítottan hatékony.

Kognitív-behavior terápia (CBT)

Mindenkinek van mantrája, azaz egyéni gondolatsora, ami mélyen maghatározza az énjét, a szerepeit, azaz a szelfjét. Elvileg az az ember, aki a börtönben dolgozik, sokfajta mantrát írhat magának a hosszú évek során, az ilyen lehet az, hogy:
- kemény börtönőr vagyok, és megbüntetem a bűnözőket
- humánus nevelő vagyok, és segítek a fogvatartottaknak stb.
Ugyanilyen önmeghatározó mantrái vannak a szexuális bűnelkövetőknek is:
- nagyon szexik a kicsi lányok,
- az asszony csak verve jó stb.
Azonban ezek a gondolatsorok más gondolatokkal is társulnak, amik általában az elkövetők alacsony önbecsülésén alapszanak, az előbbi két példánál maradva ezek a következők lehetnek:
- csak tehetetlen, védekezésre képtelen kislánnyal tudok mit kezdeni,
- nem vagyok vonzó, úgysem tudok meghódítani egy nőt sem, ezért vagyok erőszakos stb.
Ezeket a torz gondolat-társításokat igyekszik a kognitív-behavior terápia leküzdeni, olyan módszerrel, hogy a fogvatartottak csoportos foglalkozásokon (lásd Lewin tétel!) egymást erősítik meg.

Sebészeti és kemikális kasztráció

A kóros szexuális drive csökkentése sebészeti, vagy kémiai úton is történhet, ahogy az számos országban egészen a hatvanas években zajlott.
A sebészeti kasztráció visszafordíthatatlan, és nem is hatékony, mert a mellékherék és a mellékvesekéreg aktív marad. A kémia kasztráció visszafordítható, és teljesen hatékony, mert az antiandrogén hormonkezelés valóban megszünteti a tesztoszterontermelést.
Ezek a kezelések is önkéntesek, azonban a börtönben nem képzelhető el igazi önkéntesség (pl. a szelf reprezentáció miatt), ezért a kezelés emberi jogilag elítélendő. Ugyanez a helyzet azzal az opcióval, amikor a feltételes szabadulást a kezelés igénybevételéhez kötik.
A szex offenderek kasztrációja ismételten felveti a börtönök funkciójának kérdését. Meddig mehet el egy börtönrendszer a személyek izolációja és rehabilitációja terén, és a társadalom melyik rétegét kell szolgálnia?

Sicherheitsverwahrung

Németország egyes államaiban, Ausztriában és más – jellemzően – a német kultúrkörhöz tartozó államokban az erőszakos és/vagy bűnismétlő szex offendereket szabadságelvonással járó intézkedés alá vonják a szabadságvesztés büntetés letöltése után. Ezt a jogintézmény „biztonsági őrizetnek” hívják Bajorországban és Ausztriában, és ez az intézkedés életfogytig tart, azaz a fogvatartott az ítélet letöltése után szintén a börtönben marad, csak nem elítéltként, hanem „őrizetes”-ként.
Ezekben az országokban némelyben működik a részükre külön terápia, más ilyen országokban nem. A biztonsági őrizet jogintézménye természetesen szintén kérdésessé teszi az emberi jogok érvényesülését és a börtön reintegratív funkcióját.

Szex offender nők

Donna M. Vandiver és Jeffery T. Walker 2002-es kutatása rávilágít arra a már tárgyalt jelenségre, hogy a nők egészen más jellegű bűncselekményeket követnek el, mint a férfiak, és ezért speciális kezelést is érdemelnek. (Lásd MIP-CEU kutatás).
A kutatás szerint az összes szexuális bűncselekmény közül 1-2%-ot nők követnek el. Általában első bűntényesek, és fiatalabbak, mint a férfi elkövetők. A férfiak által elkövetett szexuális jellegű bűnesetek minden fajtája előfordul a nőknél is.
A vizsgálódást az nehezíti, hogy a nők egyébként is kapcsolatba kerülnek a gyermekek testével (pl. fürdetésénél és öltöztetésnél), vagy hogy az elkövető nők általában önmaguk is áldozatok, és családon belüli erőszak elszenvedői, egyedülállóak vagy elváltak, mentálisan sérültek, drog és alkohol abúzusban élők, azaz nem nagyon érintkeznek a tágabb társadalommal. Ezért szinte biztos, hogy a nők által elkövetet szexuális bűncselekmények nagyobb hányada nem jut a hatóságok tudomására.
Az utóbbi megállapítást támasztja alá Mendel 1999-es kutatása, amely szerint a szexuális bűncselekmények áldozatainak 60%-a nőktől is elszenvedi a sérelmeket, nem csak férfiaktól.
Érdekes adat lehet, hogy a szexuális bűncselekményt elkövető nők 44%-a nem élt szexuális életet az elkövetés idején, míg ez a szám a férfiaknál csupán 11%. Ez a megállapítás ismételten figyelmeztet minket arra a tényre, hogy a férfiak szexuális drive letörő kezelése nem biztos, hogy hatékony.
A női elkövetők többsége anya volt, vagy olyan személy, aki a sértettel közvetlen kapcsolatban állt, jellemző módon, babysitter.
Az áldozatok nagy többsége 5 éven aluli gyermek, és 50%-uk lány.A női szex offenderek börtönbeli kezelése külön feladat, a korábbikban erre kitértünk (Lásd MIP-CEU kutatás).

Szexuális jellegű bűncselekményt elkövetők (Szex offenderek)

2006-11-28T13:33:00.000-08:00

Ennek a rajznak az alapját egy szex offender készítette, aki a Fa rajz tesztre adta ezt a "választ". Bűncselekménye mellett értelmi fogyatékos volt, valamint "falcolós" fogvatartott. A fenti sematikus rajzon lévő hasi vágások mutatják ezt, amire a fogvatartott azt mondta, hogy az ufó ruhájának varrásai.

A magyarországi adatok

Hazánkban jelenleg (2006 negyedik negyedév) a fogvatartottak 4,8 %-a követtet el szexuális jellegű bűncselekményt, azaz erőszakos közösülést (4%), természet elleni erőszakos fajtalanságot (0,3%) vagy megrontást (0,5%).

Az összes magyar fogvatartott sex offender 84%-a erőszakos közösülést, 10%-a megrontást, és 6%-a természet elleni erőszakos fajtalanságot követett el. A magyar börtönökben tehát túlsúlyban vannak az erőszakos szexuális bűnelkövetők az összes szexuális bűnelkövető viszonylatában. A helyzetet tovább árnyalják a következő adatok.

Az összes magyar erőszakos közösülésért fogva tartott személy (600 fő) közül 44 % első bűntényes, valamint 10%-uknál nincs megállapítva a visszaesés foka. A fennmaradó szex offenderek többszörös (128 fő), különös (29 fő) vagy „egyszerű” (122 fő) visszaesők.

„Visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el,

Különös visszaeső az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el,

Többszörös visszaeső az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekménye elkövetéséig három év nem telt el” (Btk. 137. § 14., 15., 16.)

A visszaeső büntetőjogi kategóriák között nincs lényeges pszichológiai jellegű különbség.

A 46%-os visszaesési (rekonvikciós-, recidivizmus-) mutató nem mond semmit a valós rekonvikcióról, mert a hazánkban rögzített adatok (BVOP fogvatartotti alrendszer - FTAR) természete kifejezetten nyers.

Ennek két oka van:

- a FTAR - és a jogszabály is – az elkövetett bűncselekmény tekintetében állapítja meg és kezeli a fogvatartottak visszaesési adatait,

- visszaeső akkor is lehet a fogvatartott, ha más bűncselekménye miatt kerül ebbe a kategóriába, pl. lopásért vagy rablásért.

A 46%-os (visszaeső) kategóriáról tehát a következőt mondhatjuk el:

1. többször és hasonló bűncselekményért voltak már börtönben

Ennek a ténynek köszönhetően ezek a fogvatartottak az átlag fogvatartottaknál jobban ismerik a börtönt. A bűncselekményük jellege és egyik lényegi eleme az erőszak, azaz a tettleges agresszió. Mindezek miatt feltételezhető, hogy a fogvatartottak ezen csoportja követ el a többi fogvatartott ellen esetleges (szexuális) abúzust.

2. nem biztos, hogy egyedül az erőszakos közösülés bűntettet követték el

Ítéletkiadmányok áttanulmányozása alapján elmondhatjuk, hogy a társuló bűncselekmények vagyon elleniek (rablás, lopás), csoportosan követették el őket, valamint elég gyakori jellegzetes bűncselekmény még a közokirat hamisítás (6,71%). Az ítéletkiadmányokból az is kiderül, hogy ezen fogvatartottak alacsony szocio-okönómiai státusszal rendelkeznek. A büntetés-végrehajtási intézetekben a bűncselekmények ezen részéről kezelés szempontjából nem esik szó, sőt ha a fogvatartott más bűncselekmény miatt visszaeső, ugyanolyan (vagy inkább semmilyen) bánásmódban részesül, mintha a szexuális bűncselekmény miatt lenne visszaeső.

A természet elleni (erőszakos) fajtalanság jogi definíciója eleve vitatott kérdés. A Habeas Corpus Munkacsoport furcsállja, hogy a Legfőbb Ügyészség vitatja a háromévi börtönnel kizárólag a homoszexuális kapcsolatok részvevőit fenyegető 199.§-nak a melegekkel és biszexuálisokkal szemben megkülönböztető voltát. (forrás: http://habeascorpus.hu/jogok/btk/legfobb.ugyeszseg.199.hcm.velemeny.2002.04.05.htm)

Mindezek ellenére elmondható, hogy 2006. negyedik negyedévében 43 fő tartózkodik az erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt a börtöneinkben, és egy fő a nem erőszakos változatért. Érdekes módon az elkövetők többsége (34%) többszörös visszaeső. Ezekre a személyekre ugyanaz jellemző, mint az erőszakos közösülés visszaeső elkövetőire. A természet elleni erőszakos fajtalanságot elkövető személyek csupán 23%-a első bűntényes, ami azt jelenti, hogy ezt a bűncselekménytípust nagyobb visszaesési mutató kíséri.

Az előzőekkel ellentétben a megrontást elkövetett fogvatartottak között az első bűntényesek aránya meghaladja az 50%-ot. Ez azt jelenti, hogy ezek a fogvatartottak kifejezetten veszélyeztetettek a büntetés-végrehajtási intézetekben, hiszen nem ismerik a társas érintkezés speciális szabályait, valamint a bűncselekményük miatt eleve igyekszenek a háttérben maradni.

A Btk. 201. és 202. §§ (3) szerinti - ha a „bűncselekmény sértettje az elkövető hozzátartozója, avagy az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll” – súlyosbító körülmény az ítéletkiadmányok szerint akkor áll fenn leggyakrabban, ha a fogvatartott a bűncselekményt az élettársa gyermeke sérelmére követte el. Mindebből az alábbiak következnek:

- a fogvatartott bizonyos szempontból a bűncselekmény elkövetése előtt is dependens helyzetben élt, hiszen nem a saját gyermekével élt egy háztartásban. A jelenleg felbomló konzervatív családi struktúra vagy annak eszményképe nehezíti az ilyen fogvatartottak helyzetét.

- ezen kategóriájú fogvatartottak esetén érzékelhető az a tendencia, hogy a deviancia elleni retributív (illegitim) attitűdök a fogvatartottakban felerősödnek, azaz a szabályozott társas közeg felerősíti a retribúciót.

-ezen fogvatartottak családi kapcsolatrendszere sérült, ezért a büntetés-végrehajtás rehabilitációs törekvései kudarcra vannak ítélve, ha nem specializált programot alkalmaznak velük szemben.

Nemzetközi definíciók és adatok

Nemzetközi gyakorlati példák

Belgiumban 2004-ben két börtönben indult kísérleti szociálterápiás program a szex offenderek részére. Finnországban a hosszú ítélettel rendelkező, az életfogytiglanig tartó szabadságvesztésre ítéltek és a szex offenderek számára minden börtönben külön kognitív program működik, amelynek lényegi eleme a speciális munkáltatás is. Németországban 2003. január 1.-én módosult a büntetés-végrehajtásról szóló törvény (StVG), és ennek értelmében a két év tartamnál többre ítélt szex offendereket kötelező szociálterápiás intézetbe utalni, ha a fogvatartott igényli a kezelést és kezelhető. A németországi szociálterápiás intézetek nem börtönök, hanem a bűnelkövetők kezelésére létrehozott speciális intézmények. Az intézetekben a szex offenderek személyiségének vizsgálata után személyre szabott programot kell szolgáltatni a fogvtartottak részére.

Egyéb meggondolandó kérdések nemzetközi trendek alapján

- a szex offenderek bántalmazása a börtönökben összefügg a rossz általános körülményekkel, a személyzet körében tapasztalható reluktanciával (szemet hunyás) és a létszámhiánnyal;

- egyes szexuális jellegű bántalmazásoknak a börtönben is nyoma van, ezeket az orvosok akkor tudják felderíteni, ha bízhatnak bennük a fogvatartottak, azaz ha a bv. egészségügy teljes mértékben független a büntetés-végrehajtástól;

- a börtönbeli esetleges szexuális erőszak az STD-k táptalaja

Nemzetközi adatok

Hood és munkatársainak az egyesült királyságbeli Home Office megbízásából végzett kutatása alapján:

Visszaesés

- a szex offenderek átlagos rekonvikciós mutatója 10% alatti

- az egy háztartásbeli és nevelt/felügyelt/gondozott gyermek elleni alakzat rekonvikciója nem fordult elő

- a gyermek elleni alakzat elkövetői a visszaeső szex offenderek egy negyedét teszik ki, de a bűnismétlés nem a családi körben történik

- a visszaesők harmada erőszakos szexuális jellegű bűncselekményt követ el

- a felnőtt elleni alakzat esetén minden 13. fogvatarott visszaeső, míg minden hetedik visszaeső erőszakot is elkövetett

Kriminológia

- gyermekek ellen követte el: 60% (ebből 67% a saját háztatástásban)

- erőszakos közösülés: 59%

- férfi ellen: 23%

- csak férfi ellen: 8%

- idegen személy ellen követte el: 90% (24 óránál kevesebb ideje ismerte)

IATSO alapelvek

Az IATSO a szex offenderek kezelése érdekében létrejött nemzetközi szövetség, 1998-ban Venezuelában alapították.

1. Egyes kezelési módszerek csökkenthetik a szexuális bűnelkövetők visszaesését.

2. A kezelés választása csak önkéntes lehet, mivel a fogvatartottak nem biztos, hogy úgy vélik, hogy a letartóztatásuk egészségügyi vagy pszichológiai patológia miatt következett be.

3. A kezelést csak kiképzett személyek láthatják el.

4. A kezelés célja, hogy a fogvatartott életminősége javuljon, valamint hogy ne essen vissza.

5.-6. Szomatikus vagy pszichiátriai kezelés megelőzheti a szex offender kezelést, ha az általános elfogadott.

7. A kezelés sokfajta megközelítést alkalmazhat a hatékonyság érdekében.

8. A kezelési tervbe pszichofarmatikumokat is be lehet vonni, amelyek csökkenthetik a kezelt személy szexuális késztetését és fantáziáit. (Ez a legvitatottabb pont.)

9. A kezelést folyató személyeknek együtt kell működniük az igazságszolgáltatással.

10. Utánkövetés elve.

11. A csak kutatási célú programok illegitimek.

12. Tudományos kutatás és tájékoztatás.

13. A kezelő személyeknek a bíróság előtt is meg kell jelenniük, ha ez szükséges.

14. Titoktartás.

15. Minden szex offendernek van joga a kezelésre (életkorra, nemre, fajra, nemzetiségre, vallásra, SES-re, és betegségre való tekintet nélkül).

16. Emberi méltóság.

Civil szervetek börtönvonatkozásai

2006-10-29T10:10:00.000-08:00

Jürgen Habermas a frankfurti iskolában Adorno tanítványa volt

A jogállam alapelveit Habermas az alábbiakban foglalta össze:
- a népszuverenitás elve: az állampolgárok szabadon kommunikálhatnak egymással, és ez hatalmat jelent, mert ebből keletkeznek a politikai intézmények, amelyek biztosítják a demokartikus eljárásokon alapuló döntéshozatalt.
- az individuális jogvédelem és a független bíróság elve: az állapolgárok nyilvános vitái kommunikációs küzdőteret képeznek. A viták eredményei a törvényhozó testületek döntéseibe is belekerülnek.
- a közigazgatás törvényességének valamint a parlamenti és bírósági ellenőrzések elve: ezt jelenti a hatalommegosztás
- az állam és a társadalom szétválasztásának elve: a civil társadalom a hatalmat úgy korlátozza, hogy állampolgári autonómiát hoz létre. A civil társadalom szakismerete és ellentudása áll szemben az állami adminisztatív szféra tudásmonopóliumával.

Ha igaz Goffman totális intézmény elmélete, valamint annak Farringtoni kritikája, akkor a börtön az egyik olyan hely, ahol az államhatalom totális, hiszen a börtönbeli adminisztráció is a fogvatartást szolgálja. A civil szervezetek szerepe a börtönökben azért nagyon fontos, mert a legerélyesebb állami szankciót kontrollálhatja. Ez persze abban az esetben lehet hatékony, ha a törvényes jogszellemiséget az állam a börtönökben képes érvényesíteni, és nem radikális társadalmi nézetek határozzák meg a fogvatartók saját munkájukról alkotott vélekedését.
Ahol az állami szervekre a korporativizmus és a korrupció nyomja rá a maga bélyegét, a civil szervezetek szinte tehetelennek tűnnek a börtönök falai között.

Büntetés-végrehajtás és civil szervezetek

Miért kell a büntetés-végrehajtási pszichológia tantárgy keretében civil szervezetekkel foglalkozni?

1. Napjainkban nem végeznek a büntetés-végrehajtásnál szigorúan véve tudományos jellegű (pl. pszichológiai) kutatást, hanem a kutatások mögött valamilyen szakmapolitikai érdek áll.
A szakmapolitika bizonyos szervezet eszköze arra, hogy elveit érvényre jutassa.
2. A büntetés-végrehajtási szervek önálló költségvetési szervek, ezért a legtöbb pályázati lehetőségből ki vannak zárva, és civil szervezetekkel kell szövetkezniük, hogy fontos, stratégiai forrásokhoz jussanak.

A civil szervekkel kialakított kapcsolat tehát hatással van a büntetés-végrehajtás egészére.

Mik a civil szervezetek?

Antonio Gramsci nevéhez fűződik a civil szervezet elnevezés. Gramsci az Olasz Kommunista Párt főtitkára volt, és 1926-ban, 35 éves korában, a Mussolini rendszer idején börtönbe került. Tíz éves szabadságvesztés ítélete alatt írta meg a Prison Notebooks című könyvét.

Gramsci szerint a civil szervezet olyan emberi kapcsolatokat, szerveződéseket jelent, amelyek függetlenek a politikától és a gazdaságtól. Ezek a szervezetek értelemszerűen átnyúlnak az országok határain, és bizonyos mértékben nemzetköziek, ugyanis a politikán és a gazdaságon kívüli emberi kapcsolatok nem köthetők szorosan nemzetekhez. Ezen szervezetek transznacionálisak (átnyúlnak az országok határain), nem feltétlenül internacionálisak (ezt a kifejezést a kommunizmus eszmeiségére szokták használni), és nem multinacionálisak (ezt a kifejezész pedig gazdasági értelemben szokták használni).

Jogszabályok és az emberi jogok

A jogszabályok nem képesek az élet minden területét szabályozni, és a „kiskapuk” eredményeképpen számos visszaélés következhet be, éppen így, a jogszabályok betű szerinti értelmezése is komoly hátrányt okozhat az embereknek vagy az emberek bizonyos jól körülhatárolható csoportjainak. Ezek a csoportok valamilyen szempontból jogfosztottak (pl. menekültek, börtönlakók, elmebetegek), nem egyenlő eséllyel indulnak (pl. mozgássérültek), etnikai alapon megkülönböztetett személyek; azaz a társadalmi és jogszabályi szolgáltatásokból alacsony szinten részesülő személyek (angolul: underserved).

Minden jogszabály keletkezése mögött az egyetemes emberi jogok eszméje áll, azonban éppen emberi tényező miatt lehetséges az, hogy az egyetemes emberi jogok sérelmét jogszabályokkal magyarázhatják.

A börtönben lévő személyeket a jogszabályok fosztják meg a személyes szabadságuktól, és ennek lesz – igaz nem az egyenes következménye – az emberi jogok megsértése.

Annak érdekében, hogy egyes emberek nem kerüljenek a jogszabályi mechanizmus őrlőkövei közé, a civil szervezetek a jogszabályiság (legalitás) határán táncolnak, azonban ez korántsem jelenti, hogy nem lennének jogszerűek (legitimek). Erre a legjobb a példa – a jelenleg hazánkban teljes mértékben negligált – börtönbeli tűcsere szolgáltatás lehetne.

A civil szervezetek éppen az ellenpólus által elkövetett vagy rendszeresen tanúsított legális, de illegitim gyakorlat ellen küzdenek, és segítik ezzel elő a társadalmi kohéziót és fejlődést.

Civil szellemiség és a börtön

A civil szervezetek jelenléte a büntetés-végrehajtási intézetekben elemi jellegű.

- A rendszerváltás (vagy a hidegháború vége) előtti időszak szabadidő-orientációja elsikkadt, és ez a börtönökben kifejezett kellemetlenséget jelent, mivel a fogvatartottak valódi foglalkoztatottsága csökkent. Ez utóbbi jelenség generálja az önkárosítást, a gengesedést, a kábítószer-problémát és ezek által a személyzet kiégését is.

- A börtönben lévő személyek jogfosztott helyzete számos olyan visszaélésre adhat okot, ami a börtönrendszer sajátossága miatt a fogvatartottak megalázását, kínzását jelentheti. Ilyen eseményeket a büntetés-végrehajtás önmaga nem tud feltárni, és nem képes ellene felvenni a harcot. A civil szervezet sem, azonban, mivel a civil szervezet nem része a büntetés-végrehajtás szervezetének, függetlensége szemléletformáló lehet.

- A hidegháború végeztével értelmüket vesztették az állampolgári csoportokkal való együttműködés ideológiai ellenérvei, és egyre nehezebben lehet kapcsolatot tartani a tekintélyelvű vezetőkkel. Ennek radikális tradicionalitás lett az eredménye, és tekintélyelvű személyek kerülhetnek a karhatalmi szervekhez, így a büntetés-végrehajtáshoz is.

- A demokrácia egyik mérőpontja az, hogy a szabadságuktól megfosztott személyek milyen körülmények között élnek. Ennek csupán az egyik sarokköve a jogi szabályozás, még legalább kettő van: joggyakorlat és hozzáállás. Egyiket sem képes a büntetés-végrehajtás saját maga kontrollálni, hiszen a saját kollégái ellen senki sem lép fel szívesen, azonban a civil kontrol rá tud világítani a néha ordító hiányosságokra.

Nemzetközi (emberjogi) nemkormányzati szervezetek

Nemzetközi Vöröskereszt – 1859-ben jött létre A solferinói csata rémségei után alapította Henri Dunant. A Vöröskereszt a modern humanitárius mozgalmak elindítója, számos humanitárius jogszabály megfogalmazója.

Helsinki Bizottságok – 1982-ben létrejött, európai székhelyű emberjogi szervezet

Human Rights Watch – 1978-ben jött létre az Egyesült Államokban Robert L. Bernstein vezetésével

Amnesty International - karitatív nemzetközi szervezet, amely az emberi jogok elismertetéséért küzd. A szervezet az emberi jogok megsértése ellen folytatott kutatómunkájához és kampányaihoz kormányoktól nem kér és nem fogad el pénzt. 1961-ben alapította Peter Benenson, miután Portugáliában két fiatalt hétévi szabadságvesztésre büntettek, mert a szabadságra ittak (António de Oliveira Salazar, szélsőjobboldali diktatúrája idején).

Magyarországi emberi jogokkal foglalkozó civil szervezetek

TASZ

A Társaság a Szabadságjogokért 1994-ben Budapesten alakult jogvédő és jogfejlesztő non-profit szervezet. Államhatalmi szervektől és pártoktól függetlenül működik, pénzügyi forrásait nagyrészt alapítványok biztosítják, tevékenységét nagytekintélyű tanácsadók segítik.

A TASZ védelmezi a fogvatartottak jogait is, és fontos börtönügyi tevékenységet is folytat, például itt.

MHB

A Magyar Helsinki Bizottság figyelemmel kíséri a nemzetközi emberi jogi dokumentumokban biztosított emberi jogok magyarországi érvényesülését, és a közvélemény tájékoztatása mellett jogi segítséget nyújt mindazoknak, akik a Bizottság tevékenységi körébe tartozó jogsérelemmel fordulnak hozzá. Erőfeszítéseket tesz, hogy a hazai jogszabályokban következetesen érvényesüljenek az emberi jogi normák. Működési területén elősegíti a jogi oktatást és továbbképzést Magyarországon és a régióban. Tevékenységének két fő területe a menekülők és a más nemzetközi egyezmények alapján oltalomra szoruló külföldiek jogainak védelme, továbbá a rendvédelmi szervek és az igazságszolgáltatás működésének nyomon követése. Megkülönböztetett figyelmet fordít a fogvatartottak helyzetére, a védelemhez való jog és a törvény előtti egyenlőség elvének tényleges érvényesülésére. Az MHB védelmezi a fogvatartottak jogait is, és szintén fontos börtönügyi tevékenységet is folytat itt.

A Váltó-sáv Alapítvány

A Váltó-sáv Alapítvány célja és feladata a büntetés-végrehajtási intézetekben előzetes letartóztatásban lévő vagy ítéletüket töltő, valamint szabadlábon lévő vagy szabadult, kriminális életvezetésű fiatalkorúak és fiatal felnőttek (16-30 éves) megkeresése, gondozása, képzése, mentálhigiénés ellátása, reszocializációja, a társadalomba való beilleszkedési esélyek növelése. Tevékenységük lényege a folyamatos utógondozás és a civil támogató rendszer. Nézetük szerint a biztonságos emberi/segítői/civil kapcsolat kiépítése már a büntetés-végrehajtási intézeten belül, a bizalom elnyerése és megszilárdulása, a folyamatos érzelmi biztonság megteremtése, az elfogadó közösség segítségnyújtása a szabadulás krízisének csökkentését, valamint az utógondozás és a visszaesés megelőzés alappilléreit jelentik. Bővebben itt: letölt

Börtöngépezet

2006-10-03T14:39:00.000-07:00

„Én is szolgálok, mint a többi árva,
a láznak és aranynak, kósza lélek,
irgalmat esdek, a karom kitárva,
s alázatos vagyok, mivelhogy élek.”

(Kosztolányi Dezső: A nagyvárosban éltem, hol a börzék, 1924)

A börtönparancsnokok gyakori panaszai a következők:
- ilyen építészeti sajátosságok között nehéz irányítani ezt az intézetet
- ilyen fogvatartotti állománnyal nagyon nehéz dolgom van
- ilyen személyi állománnyal nehéz dolgozni
Kevés szó esik a rezsimekről. (A rezsim általános meghatározása: formális és informális normák összessége, amelyek a rendszer működését szabályozzák, valamint alapvetően vezérlik a rendszer gazdasági és társadalmi interakcióit. Korábban a büntetés-végrehajtási rezsimet szoros kapcsolatba hoztuk a klasszifikációval, a differenciálással, a kockázat-elemzéssel és a rezsimprofillal.)
A börtön nem csupán totális intézmény, habár valóban totális intézmény, azonban rendszer is, amelynek emberi és gépezeti elemei vannak, és ezek kölcsönösen hatnak egymásra, befolyásolják és alakítják egymást. Tanulmányozzuk a fenti ábrát!
Az ábrán a börtönmenedzselés négy alapvető eleme és azok kapcsolata, valamint a sajátosságaik láthatók: pl. a rezsim inkább gépezet, és inkább függ a börtön vezetésétől, mint pl. az épület (vagy ahogy a parancsnokok szokták mondani az építészeti sajátosságok). Az előző évi, és az azt megelőző évi tanulmányainkból tudjuk, hogy az emberekre bizony nehéz hatni, ezért a börtönmenedszment – ha a fenti ábrában van valami igazság – a rezsimekre képes a leginkább hatni (lásd ezen fejezet 4.-es pontját)

A börtön rendszerének pszichológiai vonatkozásai

A börtön elemekből felálló rendszer. Máshogy vélekedik a börtönről a biztonsági felügyelő, a nevelő, a parancsnok, a személyzetis, a jogász és az informatikus stb. A lentebb található 42 faktor előjele (vagy akár 10-es skálán való osztályzása) erélyesen befolyásolja börtönről kialakuló egységes vagy egészleges képet. Ezzel kapcsolatban nézzük át az attitűdökről tanultakat, és ne feledkezzünk meg régi állításunkról, hogy a börtön zárt társas közeg! Mindegyik faktor hatással van a többire, és mindegyik pszichológiai jellegű; ez is bizonyítja, hogy milyen nehéz a börtön tudományos és elméleti megközelítése. A lenti faktorok megértése hozzásegít ahhoz, hogy egy általános képünk alakuljon ki az adott börtönről. Nyílván számos más faktort lehetne még felsorolni, vagy néhány faktort szét lehetne bontani.

1. Azonnal érzékelhető tényezők:

(1) atmoszféra – lehet katonás, laza, anarchikus, hektikus stb. – általános hatással van a személyzetre és a fogvatartottakra
(2) a személyzet hozzáállása – lehet megosztott a szervezeti egységek tekintetében, lehet egységesen büntető, rasszista, de lehet kooperatív, sőt korrupt is – a személyzet hozzáállása (a korábbiak szerint: attitűdje) nagyon nehezen alakítható, ez az a tényező, ami pénzzel (további költségvetési kiadásokkal) nem orvosolható vagy nem formálható
(3) szag – lehet kellemes, lehet kellemetlen – mindenképpen létezik tipikus börtönszag, a kellemetlen szag egy túltelített intézetben elviselhetetlen, mégis el kell viselni, ez arra utalhat, hogy a fogvatartottak szenvednek a börtönben, ahogy valószínűleg a személyzet is
(4) higiénés körülmények – az ember alapvető igénye a tisztaság, az intim tisztaság, ami általában a szabad életben tabutéma, az a börtönben az emberek szeme előtt zajlik, a börtön annál inkább emlékeztet a külvilágra, minél inkább sikerül a higiénés körülményeket komfortossá tenni
(5) üzemek – a munkáltatás a börtönben lehet hiábavaló, de lehet hatékony is, külön kategória az intézet fenntartása, amit szinte minden esetben a rabok végeznek

2. A börtön menedzselése

A börtön irányítása kiterjed a fogvatartottakra, az épületekre, a személyzetre és a rezsimekre, ebben a tekintetben:
- a fogvatartott fogalma egyezik a jogi definícióval (az a személy, aki a büntetés-végrehajtási intézetben fogva van…)
- az épület a börtön épületeinek összessége, és ezek is a fogvatartottak szerint különböztethetők meg: lakóhelyiségek, üzemek, étkezde, sétaudvar, irodák, biztonság – ebből a szemszögből nyilvánvaló, hogy azok a helyek nyugodtabbak, ahol egyáltalán nem fordul meg fogvatartott (pl. biztonsági központ), ugyanakkor minden épület a fogvatartottak irányítása érdekében jött létre
- a személyzet ilyen szemszögből a börtönben lévő személyek nem fogvatartotti része (kivéve a látogatókat: hozzátartozók, védők, vendégek)
- rezsim: a rezsim függ a fogvatartottaktól, az épülettől és a személyzettől, ahol a három tényező nagyjából egyezik, és némileg permanens, azt nevezzük rezsimnek, függetlenül a jogszabályoktól (pl. nevelési csoportok, szintek, szárnyak stb.)

(6) fogvatartottak – jogi státusz, nem, életkor, speciális kategóriák, etnikumok, idegen állampolgárok
(7) épületek – barakk, emeletes épület, csillag, panoptikum stb.
(8) személyzet – organigram, szervezeti kultúra, beosztások, létszám, túlórák
(9) rezsim – házirendek, napirendek, őrutasítások, statisztikák stb. (ilyen lehet pl. a kutyanyelv)

3. Feltételek

Alapvető dolog a börtön működését tekintve, hogy milyen feltételek segítik és/vagy gátolják az optimális hatékonyságot:
(10) rendelkezésre álló hely, telítettség
(11) zárkák: életkor szerint, dohányzó – nem dohányzó, nem szerint, jogi státusz, egészség, biztonság
(12) zárkabelső: fűtés, világítás, szellőzés, csengő, megfigyelhetőség
(13) zárkaberendezés: bútorok, ágyak, ruházat, ágynemű, zárható szekrény
(14) általános higiéné: fürdő, wc, mosdó
(15) wc-hez való hozzáférés: zárkán belül vagy kívül, elkülönítve vagy nem
(16) étkezés – minőség, mennyiség, gyakoriság, hol?, higiéné, diéta, vallás
(17) szabadlevegőn tartózkodás – idő, tér, közösség, időjárási feltételek

4. A börtönrezsim

A börtönrezsim egy meghatározott helyen tartott fogvatartotti csoport házirendjének és napirendjének szabályok szerinti és attól független működése és érvényesülése.

(18) aktivitás – ez egy túlságosan bő faktor, a fogvatartottak lefoglalását jelenti, és minimálisan a következő részei vannak:
- munkavégzés
- szakmai képzés (az utóbbi két kategória a foglalkoztatás, amit a magyar szabályozás egy kategóriakánt kezel)
- oktatás (literáció, numeráció, általános iskola, középiskola, felsőoktatás, szakképzés, zárkán belüli tanulás)
- vallásgyakorlás
- rekreáció
- könyvtár
- sport
- fizikai edzés (különösen a fiatalkorúaknál fontos)
- fitness (a fogavatartottak általános erőnléte – ha pl. egy börtönben sok a kigyúrt fogvatartott, az a fogvatartotti programok kudarcára utalhat)
- együttműködés
- zárkán kívül töltött idő
- nyitott körletek

(19) rend – szintén bő faktor, a fogvatartottak korlátozását jelenti, és minimálisan a következő részei vannak:
- szabad mozgás (hazánkban pl. törvény is maghatározhatja)
- ösztönzések (pl. hogyan kerülhet valaki nyitott körletre, mennyire merev és következetes a rendszer)
- különleges körletek (pl. ahová közelebb van a fizikoterápiás kezelő egység = jobb zárka)
- általános biztonság
- különleges biztonság (milyen intézkedések várhatók rendkívüli esemény esetén)
- motozások
- belső mozgatások (pl. hogyan kerül valaki az egészségügyi részlegre)
- önkárosítás / szuicid-prevenció
- bullying (kortársbántalmazás, heccelődés, szívatás stb.)
- formális és informális büntetések
- kényszerítő eszközök
- mozgásgátló eszközök
- szegregáció (pl. muszlim fogvatartottak elkülönülése vagy elkülönítése)
- izoláció (fegyelmi, egészségügyi vagy biztonsági stb.)

(20) szakaszok – milyen összetevői vannak a fogvatartott börtönbeli életének hosszútávon, és ezekből miként építkezik fel az egész szabadságvesztés büntetés:
- befogadás
- elhelyezés
- foglalkoz(tat)ás
- fegyelmi eljárás
- szegregáció

(21) kapcsolat a külvilággal – a börtön relatív értelemben annál jobban integrálódik a társadalomban, minél több lehetősége van a fogvatartottnak a külvilággal való kapcsolattartásra:
- telefon (pl. lehet-e bejövő hívás?)
- levelezés (cenzúra, ellenőrzés, szúrópróbaszerű ellenőrzés, pecsételés stb.)
- látogatás (nyitott, zárt, családi, otthoni, kimenő, eltávozás stb.)
- csomagok (tiltott tárgyak és az ellátás ellentéte)
- a lakóhely távolsága
- civil szervezetek

5. Az egészségügy

(22) kockázati vizsgálat befogadáskor
(23) egészségügyi elhelyezés
(24) gyógyszerek – gyógyszerosztás, gyógyszerforgalom
(25) kábítószerügy – kezelés, illegális forgalom
(26) detoxikáció

6. Személyzet

(23) Ethos (erkölcsi világkép)
(24) gyakorlati szabályozás (pl. fegyverhasználat vs. fegyverviselés)
(25) alkalmazható vs alkalmazott kényszerítő eszközök
(26) kommunikációs eszközök (fogvatartottal, egymás között)
(27) az állomány összetétele (nem, életkor, képzettség, etnicitás stb.)
(28) az állomány megújulása
(29) az állomány képzése
(30) váltások
(31) vezénylések
(32) a feladatok átadása-átvétele
(33) távollétek
(34) fluktuáció

7. Eljárási biztosítékok

A börtön lényegi eleme a valós jogszerű működés, ha ez hatékony, közvetlen jó hatással van az intézet biztonságára és a fogvatartottak hangulatára, valamint minden más faktorra közvetetetten pozitív hatást fejt ki, a követekező elemei vannak:
(35) dokumentáció: a letartóztatás időpontja, fegyelmi eljárás, kényszerítő eszköz, panaszok, kérelmek, események
(36) a fogvatartottak tájékoztatása: szabályok, szokások, anyanyelv, illiteráció (analfabétizmus)
(37) jogvédelemhez való jog
(38) jogsegély
(39) biztosítékok érvényesülése (pl. ha jutalmat szerez, az ugyanúgy érvényes átszállítás esetén)
(40) bizalmas adatok (pl. a felügyelő ne láthassa a pszichológusi bejegyzést)

8. (41) Panaszjog és a fellebbezés érvényesülése

A személyes szabadságától megfosztott személynek joga van minden, az életét érintő döntés ellen panasszal élni, és amennyiben ez nem rendezhető intézeten belül, a panaszra adott választ meg lehet fellebbezni, sőt nemzetközi fórumhoz is lehet fordulni.
Az ilyen dokumentumok szigorúan bizalmasak, és biztosítékot jelentenek a fogvatartottak számára vélt vagy valós sérelmeikkel kapcsolatban.
Az olyan börtönrendszer, amely elnyomja ezt a biztosítékot, besúgókat termel, ez a fogvatartottakat gyanakvóvá, kiégetté, kimerültté és agresszívvá teszi.

9. (42) Független felügyelet és monitoring

A büntetés-végrehajtás a társadalom része, és ilyen módon a társadalomnak tartozik beszámolni az elvégzett feladatairól. Könnyebb egy börtönt irányítani, ha a döntésekbe bevonjuk a helyi közösséget (pl. hol létesüljön újabb őrtorony stb.), a helyi vállalkozókat (a beszállítóinkat valóban megpályáztatjuk), vagy az egyéb társadalmi szervek tagjait (a helyi iskola tanárai másodállásban bejárhatnak-e a börtönbe tanítani) stb.

Gyakorlat

A fenti ábrát harmadéves nappali tagozatos hallgatókkal készítettük egy bv. pszichológia órán. A hallgatók felírtak egy lapra egy-egy dolgot, ami szerintük a büntetés-végrehajtást jelenleg hátráltatja. Majd elhelyezték az általuk kiemelt problémát a fenti táblázatban. Ezen az ábrán rendkívül jól látható, hogy egyetlen elem került a "gépi-függő" (rezsim) kategóriába: a militarizmus.

Az "emberi-függő" kategóriában a következők szerepeltek:

- rivalizálás, morális válság, a problémák tagadása, stressz, rossz kommunikáció

Az "emberi-független" kategóriába a következő elemek kerültek:

- drog, gengesedés, alulfinanszírozottság, létszámhiány, közöny

A "gépi-független" rekesz elemei:

- túltelítettség, bürökrácia

A magyar börtönök rezsimjét ezek szerint a fegyelem, és a jelentési kötelezettség (militartirmus) jellemzi.

Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy érvényesülhet ebben a légkörben az elítéltek nevelése, illetve a fogvatartottak őrzése.

2011-ben a végzős levelezős osztály segítségével készült kép

Mentálisan sérült fogvatartottak

2006-08-03T07:31:00.000-07:00

Ez a börtönrajz tematikus csoportfoglalkozás keretében készült a Balassagyarmati Fegyház ás Börtönben. A fogvatartott egyrészt a szexuális vágyait jeleníti meg a képen, továbbá a metamorfózis fokát. A börtönben a metamorfózist többféleképpen lehet értelmezni. Gondolkodjunk el a következőkön:

1. Mennyiben és miért alakul át a fogvatartott személyisége a börtönben, és ez minek a következménye?

2. Mit kíván a társadalom a börtönben lévő fogvatartottól? Hogyan alakuljon át? Mi legyen belőle?

3. Hogyan lehetséges, hogy a fogvatartott érzékeli ezt a társadalmi akaratot? Hogyan fordítja ezt le magának? Hogyan értelmezi a társadalmi akaratot?

A kérdések megválaszolása nem egyszerű feladat. Azonban egy kicsit alaposabb gondolkodás után rájöhetünk, hogy a fogvatartott igyekszik megváltozni, de ezt a változást természetellenesnek érzi, mert úgy gondolja, hogy éppen a társadalom tette azzá, ami. Nem tesz és nem akar különbséget tenni a nélkülözés és a "börtönnevelés" között, azonban valamiképpen mégis ki akarja és ki tudja fejezni ezeket az érzéseit.

A fenti rajzon ez érzékelhető.

A börtönbeli mentális sérülés ennek a kifejeződése is lehet. Ezt a gondolatot folyamatosan tartsuk a fejünkben!

Mentálisan sérült fogvatartottak

Mielőtt kitérünk a mentálisan sérült fogvatartottak jellemzésére, feltétlenül elevenítsük fel a sztereotípiákról és a labelingről tanultakat, valamint előzetesen tisztázzuk a politikai korrektség és az eufemizmus fogalmakat!

A politikai korrektség

Edward Sapir és Benjamin Whorf antropológiai, nyelvészeti hipotézise szerint a nyelvi, nyelvtani kategóriák a gondolatok, az attitűdök és a cselekedetek mintái.

A felvértezett kommunikációs partner nagyon jól tudja érzékelni a beszédünk, szóhasználatunk alapján, hogy milyen gondolataink, attitűdjeink vagy szokásaink vannak.

Egyes betegségek ugyanakkor orvosi kategóriák voltak régebben, használatuk pauperizálódott, és pejoratívvá vált, ezért szükséges az orvosi kategóriák folyamatos változtatása (pl. mongol idióta à down kóros à down szindrómával élő)
- mert egyes csoportok jogait, lehetőségeit vagy szabadságát sérti a csoportjuk kategorizációja (pl. tipikus börtöntöltelék)
- ezek a kategóriák pontatlanok és tudattalanok
- ez a labeling egyszerű leírássá válhat, és a tudatban könnyebben felmerül, felidéződik, bejáratódik és beágyazódik
- a labeling ugyanakkor nem a személyre utal, hanem a csoportra (pl. a szexista nyelv szexista gondolkodásra utal, és esetleg rendkívül sértő lehet egy nő számára)

A politikai korrektség vonatkozik a fajra, a nemre, a szexuális orientációra, a fogyatékosságra, a vallásra és a politikai nézetekre. A legcélravezetőbb az, ha a jogszabályok szószerinti szövege szerint fogalmazunk, pl. nem használjuk azt a szót, hogy „rab”, hanem azt, hogy „fogvatartott”. (Más kérdés, hogy egyes estekben éppen a politikailag inkorrekt megfogalmazás tűnhet joviálisabbnak, mert a szakzsargon néha szakbarbárságba torkollhat. Álljon itt csak a példa, hogy a börtönőrök által olyan gyakran használt „zsivány” kifejezés néha kevésbé pejoratív, mint a „fogvatartott” szó.)

Az eufemizmus

Az eufemizmus kevésbé zavaró, támadó; vagyis tapintatos beszédet jelent. Az eufemisztikus kifejezés pedig a tapintatos beszéd elfajzását jelenti, amikor a tapintat patetikussá válik. Tulajdonképpen a tabu témák deformálásról van szó.
Mindenki tudja, hogy mit jelentenek ezek a szavak:
- arra kényszerítette, hogy orálisan elégítse ki,
- könnyített magán,
- azonnal mosdóra kell mennem stb.

A jelenség ősibb, mint gondolnánk. A tabukat az emberek soha nem nevezték meg. A ’medve’ szó például szláv eredetű: „medu-ed”, ami mézevőt jelent. Láthatjuk, hogy ez egybecseng a magyar nyelvvel, ugyanakkor nem hasonlít, az indogermán „bear” (medve) szótőre, mégis van egy szó a magyar nyelvben, ami hasonlít rá: „brumi”. A „medve” szó tehát eufemizmus.
Az eufemizmus hozzájárul a generatív nyelvi fejlődéshez, így a kommunikáció fejlődéséhez is.

A mentális retardáció

Értelmi fogyatékos („oligofrén”) az, aki életkorának megfelelő szinten nem képezhető, pszichológiai és pszichodiagnosztikai tesztvizsgálatok során nyújtott teljesítménye az életkora szerint elvárhatótól elmarad, jogi értelemben nem rendelkezik olyanbelátási képességgel, amely ahhoz szükséges, hogy ügyeit önállóan intézni képes legyen (Szilárd János definíciója).

A definíció a jelenleg Magyarországon pszichiátriai értelemben elfogadott meghatározás, nem teljesen fedi le a jogi terminust. A büntetőjog az értelmi fogyatékkal élők nagy részét büntetni rendeli. A börtönnel kapcsolatban meg kell jegyezni a következő problémákat:

- a „képezhetőség” nem csak pszichológiai és organikus kérdés, hanem szociális (társas és társadalmi) és kulturális is;
- európai viszonylatban egyre több a „mentally ill” fogvatartottak aránya, és felmerülhet, hogy ez a kérdés a kábítószer-problémához hasonlóan, vagy azzal együtt, a börtön rehabilitatív funkciójának revideálásához vezethet;
- a magyar viszonylatokban sajnálatosan még mindig érzékelhető faji oktatásügyi szegregáció (külön induló roma „kisegítő” osztályok…) a börtönügy világára is hat, és predesztinálja is, ENNEK ELLENÉRE súlyos tévedés az, hogy a romák körében magasabb az értelmi fogyatékosság aránya;
- az értelmi fogyatékos fogvatartottak stigmatizációja és detrimentalizációja a börtönkörnyezetben kifejezett.
- a mentálisan sérült fogvatartottak bűncselekménye sajátos (retribúciót fokozó), részletesebben a szexuális jellegű bűnelkövetők fejezetben fogjuk tárgyalni, de álljon itt 2006 nyarának egyik hírhedett esete:
„A rendőrség szerint K. András locsolta le gyúlékony folyadékkal, és gyújtotta fel a 18 éves magyarcsanádi Pénzes Henriettát Makótól mintegy öt kilométerre, majd magára hagyta. A lánynak leégett a haja, megégett az arca, végtagjai. Súlyos, életveszélyes sérülései ellenére több száz méteren, egyes információk szerint két kilométeren keresztül vonszolta magát a néptelen környéken, a gyér forgalmú földúton. Az életéért küzdött, pokoli kínok között várt segítséget. Úgy tudjuk, hat-hét órával később a királyhegyesi úton egy teherautó sofőrje reggel kilenc óra körül talált rá, ő értesítette a mentőket, akik riasztották a rendőrséget.”

Epidemiológia

Az értelmi fejlődés elmaradása, késése, részleges hiánya, zavara a lakosság legalább 10%-át érinti. Ezek többsége kezelhető, fejleszthető.

Részletesen:

- idiócia 0,5%
- imbecillitás 0,8-1,0%
- debilitás 2,5-3%
- az értelmi fejlődés részleges zavara 4-8%
- szociokulturális, környezeti hatású lemaradás kb. 15%

Az értelmi fogyatékosság okai összetettek:

Lehetnek:
- kromoszóma rendellenességek (ilyen például a Down-szindróma)
- örökletes anyagcserezavarok
- prenatális vagy intrauterin károsodások (pl.: fertőző betegségben szenvedő anya, drogos anya)
- perinatális károsodások (pl.: oxigénhiány)
- csecsemő- és kora gyermekkori károsodások (pl. avitaminózis, jódhiány, érzékszervi és motoros károsodások)
- pszichoszociális okok: ingerszegény, elhanyagoló környezet, igénytelen nevelői elvárások, érzelmi bizonytalanság

Az értelmi fogyatékosság fokozatai

idiócia: nagyon súlyos mentális retardáció, a MAWI szerint 20 alatti IQ értékkel. Ezek a személyek állandó felügyeletet és ellátást igényelnek. Nem fordulnak elő börtönökben.
imbecillitás: középsúlyos értelmi fogyatékosság, IQ: 20-50, életvitelre csak egyszerű körülmények között válnak képessé, általában organikus eredetű károsodásuk van. Nem fordulnak elő börtönökben.
debilitás: enyhe értelmi fogyatékosság, IQ: 50-70, el tudják látni magukat, családot is képesek alapítani, egyszerűbb foglalkozásokat tudnak űzni. Feltűnő a gondolkodásukban, hogy magasabb pszichés funkciókat nem képesek prezentálni. Ilyenek pl. az ítéletalkotás, kritika vagy az elvont fogalmak.
eretizmus: izgága, nyugtalan, mozgékony
torpidizmus: lassú, tompa, nehézkes
Mind a kettő típusú debilitással élő személy előfordul a börtönökben. Ideális esetben a gyógyító-nevelő csoportok tagjait képezik ezek a személyek.

Magyarországon a gyógyító-nevelő csoportokban lévő fogvatartottak aránya kb. 2,5%. Ez messze elmarad a nyugat-európai, közel 20-30%-os átlagtól. Feltehető, hogy a magyar börtönökben is egyre több mentálisan sérült fogvatartott lesz. A zárt környezet, a totális intézményi jellemzők csak súlyosbítják a mentális zavar tüneteit.

Teljesen nyilvánvalónak tűnik, hogy a büntetés-végrehajtás profilaxisa a társadalmi elvárásoknak megfelelően egyre inkább gondozó, törődő és rehabilitatív lesz a fogvatartottak irányában. Az emberi jogok egyre szélesebb, és kényesebb területeket érintek majd a börtönökben, és minden társadalmi vita súlyát az érzékenyebb fogvatartottak és a büntetés-végrehajtás személyi állománya fogja leginkább megérezni.

I. S. fogvatartott – aki enyhe értelmi fogyatékossággal küzdött -, egy kisebb pest megyei falu lakosa volt. A faluban gyakorlatilag nem élnek romák, és a I. S. sem volt roma származású. A fogvatartott egy szombati napon a helyben egyes egyedül működő diszkó elől elráncigált egy lányt. A lány a kerítésbe kapaszkodott, és folyamatosan segítségért kiáltott, a körmei letörtek a dulakodás során. Több helyi lakos mellett elmentek, de a lánynak senki sem segített. I. S. a lányt átvonszolta egy szántóföldön, és akkor éppen épülő M0-ás autópálya egyik csatornájába lökte, majd megpróbálta megerőszakolni. Mivel ez nem sikerült, a férfi a lányt a latrinába zárta. A mezőn volt egy kisebb tanyaépület, ahonnan élelmiszert és egy lenyúzott állati bőrt lopott, majd a bőrt a fejére húzva tért vissza a lányhoz, aki akkorra már a pszichés sokk miatt elvesztette az eszméletét. A rendőrség csak másfél nap elteltével bukkant rá a nyomokra, de I. S. meghallotta a kutyák közeledtét, és az áldozatát az édesanyja házába ráncigálta. Itt a férfi a saját anyját túszul ejtve, nevetséges összeget követelve bocsátkozott tárgyalásba a rendőrséggel. Édesanyjának élettársa egy nyugalmazott rendőr volt, aki bement a házba, hogy a nevelt fia fejével beszéljen, de fiú őt is túszul ejtette. Végül az eseményt a rendőrségi kommandó számolta fel.
I. S. a börtönben rendkívül indulatos és kontroll nélküli viselkedést tanúsított. Sorra kapta a fenyítéseket, és az önkárosítástól sem riadt vissza. Sem a személyzettel, sem a fogavtartott társaival nem tudott megfelelően kommunikálni. Társai gúnyolták, csúfolták, kinevették, de tartottak tőle. Szabadulása ennek ellenére rendben zajlott. Ez manapság az agresszív sajtó jelenlét miatt elképzelhetetlen lett volna.
Elemezzük az esetet a következő szempontok szerint:
- milyen speciális körülmények között élt a fogvatartott?
- milyen társadalmi és társas jelenségekre ismerünk az eset kapcsán a korábbi tanulmányaink alapján?
- hallottunk-e mi magunk hasonló esetről?
- mi a társadalom vélekedése az ilyen személyekről?
- minek a függvényében változik a társadalmi megítélés?
- milyen programokba kell az ilyen fogvatartottat bevonni?
- milyen körleten kell elhelyezni az ilyen fogvatartottat?
- milyen gondokkal szembesül a fogvatartott kapcsán a biztonság szolgálat, a nevelés, az egészségügy és a börtön többi szervezeti egysége?

Börtönlázadás mint társadalmi jelenség

2006-07-01T03:03:00.000-07:00

A New York Times címlapja az atticai lázadás kitörésének másnapján.

Fogvarartottak a tetőn a Strangewaysben
Michael Howard konzervatív politikus 27 pontos javaslatai léptek életbe, tulajdonképpen ez volt a ’prison works’, azaz a működő börtön, és ekkor kezdődött el Angliában a börtönprivatizáció, ezzel nem csökkent a börtönpopuláció, ami ellen Howard úgy érvelt, hogy egy börtönrendszert nem lehet úgy sikeresnek nyilvánítani, hogy csökkentjük a fogvatartottak számát. 1997-ben ismét a balodali párt került hatalomra, és a howardi nézeteket dogmatikussággal vádolta. Howard intézkedései valóban represszívek voltak, mint a kötelező kábítószer-szűrés vagy mint a zárkatévék rendszeresítésének visszavonása.
Fogvatartotti levél a Strangewaysből, ami beszámol az eseményekről.
A lázadás idején tizenhét éves Jason Odgen , egykori fogvatartott, a börtönlázadás szemtanúja egy riportban (Whitehouse 2004) elmondta, hogy agorafóbiával (ami valószínűleg PTSD) diagnosztizálták, és nem tudja elhagyni a lakását, szociális segélyekből él. Ő is az E szárnyban tartózkodott, ahol a sex offenderek voltak, de neki közlekedési kihágás miatt kellett a börtönben tartózkodnia, mert nem tudta kifizetni a pénzbírságot. Elmondása szerint egy rabtársa egy húsklopfolót adott a kezébe, és ő elfogadta, hogy legyen valami a kezében, a következő sarokig futott a folyosón, majd eldobta a klopfolót. Mivel a fogvtartottak eltömítették a csatornákat, az épületben öt centiméter magas víz állt. Odgen a beszélő helyiségbe menekült, ahonnan, 23 órai rettegés után szabadította ki a hatóság. Az egykori rab korábban kábítószer-fogyasztó volt, de a látottak olyan erélyes benyomást gyakoroltak rá, hogy felhagyott ezzel a szokásával.

A börtönlázadás mint társadalmi jelenség államvizsga tétel. Letölthető innen:

http://bortonlazadas2.blogspot.com/

A börtönlázadás rendszerszemlélete

2006-05-23T15:56:00.000-07:00

Az ausztráliai, tasmániai Risdon börtön, ahol 1972 októberében 150 fogvatartott lázadt fel a rossznak tartott börtönkörülmények ellen. A különleges biztonságú körletre a beavatkozó egység könnygázt fújt be, és ilyen módszerrel számolta fel a lázadást. Az 1990-es években rövid idő alatt négy fogvatartott halt meg az intézetben, mind a négy önakasztással végzett magával. A legutóbbi rendkívüli esemény során, egy a gyermekkorában súlyos agysérülést szenvedett fogvatartott, Conway Wayne Richarson túszul ejtett egy felügyelőt, és 19 társa csatlakozott hozzá. A fogvatartottak jobb ellátást követeltek, és azzal fenyegtőztek, hogy a túsz ujjait egyenként levágják. A hatóságok 25 db pizzát szállítottak a fogvatartottaknak, és a rendkívüli esemény erőszak nélkül lezárult. A túszul ejtett felügyelő betegállományban töltött ideje után nem tudja eldönteni, hogy visszamenje-e a különleges biztonságú körletre.
A fenti eset kapcsán a következő kérdéseken gondolkodjunk el:
- lehetséges-e egy börtönlázadást békésen felszámolni?
- mit jelent a börtönlázadás igazából?
- milyen kockázatokkal jár a büntetés-végrehajtásnál teljesített munka?
- a kockázatok hogyan hatnak a börtönőrök pályaszocializációjára?
- mi lehet a kapcsolat a börtönbeli kockázatfelmérés és a hatékony lázadás-prevenció között?

Eddigi tanulmányainkra alapozva a tananyagot itt találhatjuk meg:

http://bortonlazadas.blogspot.com/

Ez a cikk képezi a témakör tananyagát.

Ezen az oldalon a cikk képmellékletei találhatók:

Urso Branco Bv. Intézet, Brazília. A fogvatartottak az intézetben található víztorony tetejéről egy túszt lógatnak le. A lepedőkre a követeléseiket írták. A hasonló kegyetlenségeket a sajtó jelenléte generálta. A következő kérdéseken gondolkodjunk el:
- a rendkívüli esemény karácsonykor történt, mi lehet ennek az oka?
- a legtöbb túsz terhes nő volt, milyen körülmények ösztökélhetik a fogvatartottakat ilyen kegyetlen tettekre?
- miért veszélyes egy intézet területére víztornyot építeni?

A 2005-ös Benfica börtönlázadás felszámolása Brazíliában.

2006. május: 40 épületre kiterjedő börtönlázadás Brazíliában.

Geng-levél a Pelican Bay (USA, California) börtönben

Sétaudvar a Pelican Bay-ben egy gengtagsággal gyanúsított fogvatartott számára. Milyen emberjogi kérdéseket vet fel a fényképen látható sétaudvar kialakítása?

New Orleans 2005, az egykori hírhedt OPP börtönt elöntötte az árvíz, a fogvatartottakat egy műútra terelték.
Az OPP börtönben a Black Panther geng 1972-ben szervezett börtönlázadást, az eltelt 34 éve alatt jelentősen javultak az intézetbeli körülmények, de a fogvatartotti ráta megháromszorozódott. Milyen társadalmi változások zajlottak le az Egyesült Államokban az elmúlt három és fél évtized során, amelyekkel megmagyarátzhatjuk a kialakult helyzetet?
Guatemala 2005. A börtönlázadás egy nemzeti ünnepen tört ki.
2005, Benfica, Barzília. Fogavatartott nők a tetőn. Miért veszélyesek a vegyes rezsimű intézetek?

PCC "aktivisták"

Fogvatartott társ fejét tartják

Egy fogvatartott fejét takarják le.

Geogre Jackson (1941-1971) a Black Gorilla Family, marxista börtöngeng alapítója. A kaliforniai Soledad börtönben alapította a Soledad Brothers közösséget, és a biztonsági elkülönítése alatt két könyvet írt, amelyek közül az azonos című könyv bestseller lett. 1970 agusztus 7.-én tárgyalásra szálították, Jonathan nevű testvére kiszabadította, egy bírót túszul ejtettek, de elfogták őket. 1971-ben halt meg a San Quentin börtönlázadás alatt. Az események (és az Attica börtönlázadás is) a Martinson doktrína és a Stanford börtönkísérlet idején zajlottak. Milyen összefüggéseket találunk ezek között?